A reggeli áhítat imádságainak szövegére már felkaptuk a fejünket (Urunk, megvalljuk Neked repülőjegyeinket, akkumulátorainkat és kozmetikumainkat…), és az egész nap ebben az érzékenyítésben telt. Azt gondolom, most sokan gondolják, hogy könnyű átesni a ló másik oldalára, bár a klímaváltozásban annyira az utolsó órában járunk, hogy nem is vagyok biztos abban, hogy egyáltalán létezik a lónak másik oldala.

A nagygyűlés egyik legprofibb előadását hallhattuk a francia Martin Kopptól, az amerikai és guatemalai kiegészítésre szinte nem is emlékszem. Martin hihetetlenül szuggesztív, hatalmas kutatás és tartalom van minden mondatában. Egy amerikai (lyukas) fánk képét használta, hogy megmutassa, mennyire vagyunk az élhető köríven belül, vagy éppen – lakóhelyünktől függően – mennyire vagyunk felette vagy alatta. Annak is nagyon örültem, hogy a három pontjából az első a keresztyén ember felelősségéről szólt bibliai példákkal alátámasztva, és megfogalmazta, hogy Krisztus az egész teremtett világ megváltója! Ezért foglalkozunk ezzel ilyen hangsúlyosan, nemcsak egyszerűen azért, mert (enyhe képzavarral) „véresszájú zöldek” lennénk…

A csoportbeszélgetéseknél egy etióp hölgy képe maradt meg bennem a legjobban, aki azt mondta, hogy ők nem azért adják el a földjeiket külföldi befektetőknek, hogy nekik kényelmesebb legyen (mint ahogyan mondjuk mi a repülőt választjuk sokszor vonat helyett), hanem hogy túléljenek… Hozta a Coca-Cola példáját is, akik először üveges italokat hoztak Etiópiába, majd szépen átváltottak műanyagra, és mindenhol csak szemét és szemét. Még az egyházakat is bevonták úgy a körforgásba, hogy ingyen (!) biztosították a palackos vizet/üdítőt az első hónapokban, ők megszokták, és utána már kényszerítve érezték magukat, hogy tervezzenek a költségvetésbe. Egy namíbiai kolleginától hangzott el, hogy itt jön be a nemet mondás felelőssége: Köszönjük, de ezt keresztyénként NEM kérjük!

Ingvillel (jobbról a 2.) aztán leadtuk az utolsó beszámolót is, majd Tamás püspökkel ebédelve kicsit értékeltük az itteni és a közép-európai helyzetet, közben csatlakozott hozzánk a magyarul is remekül beszélő finn Jussi is.

Délután kis Omatala-bóklászás - Lehetőségek piaca után elmentem egy olyan workshopra, ahol a Párizsi egyezményt (2015. december) tárgyaltuk Isaiah T. (ACT Alliance) és Caroline Bader LVSZ ifjúsági felelős vezetésével. Isaiah egy nagyon érdekes példát hozott arról, hogy mennyire sokat számít, milyen egy-egy országnak a nehéz helyzetekkel megbirkózó képessége: hiszen míg pl. Pennsylvaniában több hónapos szárazság után sem történik igazán nagy probléma, addig Dél-Szudánban ugyanez több száz ezer ember halálához vezet. Carolin pedig szépen végigmutatta a folyamatot, hogy az ő szervezésükben hogyan csatlakoztak többen a #fastfortheclimate akcióhoz, azaz hogyan böjtöltek azért, hogy minél többek számára fontos legyen ez az ügy: Párizsban 1,8 millió (!) aláírást adtak át a vezetőknek. Ez megint egy olyan téma volt, amire teológusként (!) újra be tudtam lelkesedni.

Az esti áhítat előtt még a nagygyűlés üzenetének első változatát olvastuk, és különböző állásfoglalások is születtek rengeteg témában, ezeket kedden fogjuk majd elfogadni. A plenáris ülésen mögöttünk ülő Musa érsekkel, az újonnan megválasztott LVSZ-elnökkel pedig még mosolyogtak egyet a lányok.

Esti áhítat után Szilvi behívott ebédelni az elegánsabb hotelépület éttermébe, ahol ruhaszalvétával, két pohárral és három késsel terítenek, és még leves meg fagyi is volt! 

Utána megismételtük a múlt heti regionális gyűlésünket, most már kicsit oldottabb hangulatban, megkérve az új tanácstagokat, hogy képviseljék az egész régiót, ne csak a saját küldő egyházukat. Mindig érdekes látni, hogy ki mennyire látja globálisan ezeket a kérdéseket, de az a reményünk, hogy a most megválasztott öt új tanácstag közül nem lesz gyenge láncszem, és tudják teljesíteni feladatukat. Azt sajnáljuk, hogy most magyar delegált nem került be az öt fő közé, de ezt a döntést már a február eleji európai előgyűlésen szükséges kompromisszumokkal meghoztuk. Így a következő hat évben ők képviselnek bennünket: a cseh filozófiatanár Olga, a lengyel teológiatanár Jerzy, az orosz angoltanár Vera, a szlovák Klátik püspök és az észt érsek, Urmas Viilma, aki Tamás püspök utóda is lehet alelnökként, bár erről hivatalos döntést csak maga a tanács fog hozni holnapi első ülésén.
Késő este már otthoni feladatokra koncentrálva tértem aludni.:)
 

Harambee.
#LWFassembly #creationnotforsale