Az új évvel egy új időszak kezdődik. Úgy is szoktuk mondani, hogy tiszta lapot nyitunk. Erre a tiszta lapra senki nem írt még semmit, nem piszkította, nem szennyezte be még semmi. Ajándék az, hogy megnyílhat ez az új oldal. Ezt az oldalt akár vezethetjük másként is, tisztábban és pontosabban, mint a korábbiakat.

Az előző oldalakat, amelyeken megszáradt már a tinta, amelyek lezárultak, akármennyire szeretnénk is, nem változtathatjuk meg. Az új oldalra kerülő új információk persze árnyalhatják a korábban leírtakat, új megvilágításba is helyezhetik, bizonyos értelemben még korrigálhatják is, de kitörölni nem képesek. Emberi kapcsolatainkban sem tudjuk meg nem történtté tenni az életünk korábbi szakaszában ejtett hibáinkat, az egymás ellen elkövetett bűneinket. Ezeket ugyanúgy visszük magunkkal, ahogyan a könyvelésben áthozatként göngyölítik tovább a korábbi oldalak egyenlegét.

Popper Péter pszichoterapeuta egy előadásában kifejtette, hogy szkeptikus az emberi megbocsátással kapcsolatban. Ezt a sokak által sokszor idézett „megbocsátok, de nem felejtek” gondolat elemzésén keresztül és a személyes szakmai tapasztalatai alapján mondta. Ez a nem felejtés jelzi, hogy az ember ténylegesen nem képes elengedni a sérelmeit.

A veszélyt, a fájdalmat jelentő helyzetek megjegyzését, emlékeinkbe vésődését mégsem kell átoknak tekintenünk. Ez az ösztönösen bennünk működő funkció véd is bennünket. Isten valószínűleg azért építette belénk, hogy legyünk óvatosabbak a következő hasonló szituációban. Ugyanakkor ez az életünk védelmére működő belső mechanizmus az óvatosság mellett akár feleslegesen aggódóvá vagy betegesen gyanakvóvá is tehet.

A megbocsátás akkor volna igazi, ha a sérelem emléke valamennyi következményével együtt törlődni tudna.

Új évet kezdhetünk. Életünknek egy új lapja indul. Az új lap ugyan nem lehet teljesen független a korábban teleírt oldalak tartalmától, hiszen folytatása azoknak. Teljesen újat nem kezdhetünk, mert az „áthozat”-ban mi is visszük tovább eddigi életünk történetét, jó és rossz emlékeinket, jó és rossz szokásainkat és tapasztalatainkat. De most folytathatjuk másként.

Az sajnos igaz, hogy az emberi újat kezdés fogadalmai sokszor gyenge lábakon állnak. Pál apostollal mi is megtapasztalhatjuk, hogy többnyire tudjuk, mi a jó, de nincs erőnk azt tenni: „…nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.” (Róm 7,15)

A tiszta lapnak önmagában sem az esztendők fordulóján, sem életünk más fontos pillanataiban nincs nagy jelentősége, mert csak idő kérdése, hogy mikor fog bepiszkolódni. Amíg élünk, saját erőnkkel nem tudjuk elérni, hogy teljesen tisztákká, bűntelenekké legyünk. Egy másik értelemben azonban óriási jelentősége van az Istentől kapható új kezdet lehetőségének, a tőle ajándékozott tiszta lapnak: bár neki kifejezhetetlenül jobb a memóriája, mint nekünk, képes valóban a háta mögé vetni a vétkeinket. Mi így fejeznénk ki: képes arra, hogy ne emlékezzen rájuk; ami nem az emlékezésének korlátját jelenti, hanem a megbocsátásának tökéletességét.

Az ő irgalma és bocsánata a reményünk az új esztendőben is. Ő nem csupán egy még tiszta lapot ad elénk, hanem az új évben is felkínálja, hogy bűneinket letehetjük nála. Ő Krisztus által tökéletesen megtisztíthat, bocsánatával megszabadíthat és megújíthat. A vele való kapcsolatban lehetségessé válhat a lehetetlen. A tisztátalan tisztává, a bűnös igazzá, az elítélt szabaddá lehet.

A tiszta lap csodája Jézus Krisztus, akiben elérhetővé lesz az elérhetetlen, az ő országa, amely a bűneink miatt a legjobb szándékunk és a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem illet meg bennünket. Az ő szeretetéből és kegyelméből azonban mégis a miénk lehet! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2020. január 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.