A kirándulás apropóját az adta, hogy a tokaji gyülekezet egy régi tagjának és egyben új gondnokának, Prácser Miklósnak egyik testvére a nemescsói evangélikus gyülekezet hűséges tagja, a másik pedig a kőszegi evangélikus templomban egyházfi. A látogatás előzménye pedig a kőszegi evangélikus férfikör hat évvel korábbi látogatása, amikor Baranyay Csaba lelkész vezetésével Északkelet-Magyarországra látogathattak. 2012 szeptemberében a tokaji gyülekezet vendégei voltak, és a kőszegi lelkész vendégszolgálatát hallhatták a helyiek.

Ennek a látogatásnak volt viszonzása a mostani vizitáció. Az ötszáz kilométeres utat Budapesten a Deák téri Evangélikus Országos Múzeumban szakítottuk meg, ahol Harmati Béla László, a múzeum igazgatója fogadta a Tokaj környéki gyülekezet küldöttségét. Izgalmas tárlatvezetést tartott a hegyaljai és nemescsói vonatkozásokat kiemelve. Különösen is érdekesek volt a csoport számára a Kossuth Lajoshoz köthető tárgyak, hiszen ő a ma már Tokaj és Környéke Evangélikus Egyházközséghez tartozó Monokon született, és egyházi tisztséget is betöltött Sátoraljaújhelyen. Ezenkívül tanulságos volt az embermentő evangélikus budapesti lelkészek emlékét felidézni, hiszen egy Sztehlóról elnevezett otthon egy ideig működhetett Tokajban. Ugyanígy megtekinthettük úticélunk vonatkozásában a nemescsói szószékoltár hű mását és az úri hímzéses oltárterítőt is. 

A tokaji szórványgyülekezeti látogatók számára külön emlékezetes marad a múzeum alagsora, amely az evangélikus egyház múltját és jelenét is jelképezve különböző méretű kövekből épült fel, hiszen az evangélikus egyház mindig szerény körülmények között épült, soha nem volt elég nagy és erős ahhoz, hogy azonos méretű, egy fajta építőkövekből épüljön akár egy ilyen pincehelyiség, akár a gyülekezetek (akár a valódi, akár a lelki építőköveket tekintjük).

Az út következő állomása Nemescsó volt, ahol a szószékoltár Deák téri másolata után az eredetit is megcsodálhattuk, amely az ország északkeleti részében élők számára igazi kuriózum. Kalincsák Balázs nemescsói lelkész vezette végig a Tokaj környéki látogatókat a templomon és a faluházként működő Tézsula egyesület házán, ahol szintén az evangélikus gyülekezet tagjai vártak minket. És természetesen a Sztrókay-házba is ellátogattunk, amely a gyülekezet rendezvényei mellett az evangélikus zeneiskola hangszereinek is helyet ad.

Kőszegen a gyülekezet férfiköre vacsorával és az északkeleti borvidékről érkező evangélikusok számára kifejezetten érdekes, kőszegi borokkal várta a tokaj-hegyaljai vendégeket, a kőszegi lelkész pedig diavetítéssel emlékeztetett a hat évvel ezelőtti látogatásra. Egy kis ízelítőt is kaphattunk a vendéglátó városról és a gyülekezetről. A szórványgyülekezet tagjai számára nagyon tanulságos volt, és ötleteket is szerezhettek, hogyan oszlanak meg a feladatok egy-egy nagyobb gyülekezetben a lelkészek és a szolgálatot ellátó laikusok között. A férfikör jókedvű beszélgetésre invitálta a kelet-magyarországiakat. Hamar kiderült, hogy Kőszeg és Sátoraljaújhely hasonló cipőben jár, míg Kőszeget a nyugati határ szorítása, Sátoraljaújhelyet a város kettéválasztása hozta nehéz helyzetbe.

A vasárnapi istentiszteleten a hat évvel korábbi látogatás viszonzásaként a tokaji lelkész, Gerlai Pál prédikálhatott, majd együtt énekeltük gitárkísérettel a „Jézus a mi oltalmunk” kezdetű éneket, átérezve az egy országnyi távolság ellenére testvéreket összekötő Krisztus-hitet és evangélikusságot.