Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata 2018. június 4-én, hétfőn 16 órakor az evangélikus templomban és a templom kertjében megemlékezést tartott. A nemzeti emléknap önkormányzati műsora az evangélikus templomban volt, míg a megemlékező koszorúzás a templom kertjében.

A Dunaújvárosi Vegyeskar tolmácsolásában felcsendült a Himnusz, melyet Cserna Gábor polgármester beszéde követett, majd a Dunaújvárosi Vegyeskar dalcsokorral ajándékozta meg a közönséget.

A harangszó után Stermeczki András evangélikus lelkész tartott beszédet. A folytatásban Klép Tamás előadásában Máté Péter Ez itt az én hazám és az Ismerős Arcok Nélküled című dalát hallhatta az emlékező közönség, majd Csadi Zoltán színművész Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét adta elő. A templomi megemlékezést a Székely himnusz közös eléneklése zárta, majd átsétálva a templom kertjébe a pártok, intézmények és szervezetek vezetői elhelyezték koszorúikat az emlékműnél.

A Trianon gyászának 98. évfordulóján elmondott áhítat 

„És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!” (Mt 6,13)

Tiszteletteljes Magyar Közösség!

Először kisgyerekkoromban jártam Felvidéken. A Tátrában voltam szüleimmel, és ott próbáltam először síelni a Kasprowy-hegy lábánál. Ez Lengyelországban van már, de mint azt a jelenlévők jól tudják, ők is kaptak 1920-ban országunkból. A legészakibb magyar vár a nedeci, melyet 1320-ban a Berzeviczy család épített. Ott igen jól éreztük magunkat, hiszen a lengyelek szeretnek bennünket, magyarokat, de az odáig vezető úton volt, hogy kis közértekben nem szolgáltak ki, mert vagy látták a kocsink rendszámát, vagy hallották, hogy magyarul beszélünk.

Aztán rá öt-hat évre Erdélybe mentem apámmal. Sose felejtem el, mikor Nagyvárad egyik terén mezítlábas, koszos gyerekek rohantak meg, és rágót meg szappant kunyeráltak. Ezt azóta is szégyellem, mert apám ezt lejért adta azoknak, akik megfizették. Még a magyaroknak is. Luther Márton az Úrtól tanult imádság 6. kérését így magyarázza: „Isten senkit sem kísért, mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy az ördög, a világ és a testünk meg ne tévesszen és csaljon bennünket.”

Az elmúlt kilencvennyolc év sok sebet rejt a történelemben, olyanokat, melyeket mi magunk ejtettünk a teljes Kárpát-hon testén. Ezért mást nem tehetünk, mint esdeklünk, nemzettestvéreink és az Úr bocsánatát kérjük. Kyrie eleison – Uram, irgalmazz! Másodsorban pedig nem engedjük, hogy percnyi érdekek felülkerekedjenek a nemzeti minimumon. Ilyen ez a mai nap is.

A Biblia évében, pont 10 évvel ezelőtt állítottunk egy emlékművet, amely két ószövetségi és három újszövetségi igét tartalmaz egy gránitkönyvön. Ezek az első Károli-féle fordításból valók, mikor is a teljes magyar hon nagyjából akkora volt, mint Trianon előtt. Ezt ábrázolja a gránitbiblián a teljes Nagy-Magyarország térképe is.

Aki érezte magát a Teremtő közelében, és érezte a teljesség örömét, az tudja, hogy milyen az, amikor ez már nincs. Ma megkerülhetetlen ez az érzés, mikor veszteségeinkre is gondolunk. Éppen ezért az összetartozás így még értékesebb kincsünk lehet. „Trianon árnyékában élve feledjünk el minden személyi sérelmet, pártoskodást, és nyújtsunk testvérkezet mindenkinek, aki szívében és szándékában magyar még, még akkor is, ha nézeteink sok mindenben nem egyeznek” – Wass Albert.

Tekintsünk értékeinkre, és éljük azokat örömmel! Itthon boldogulhatunk leginkább! „Fél világot is bejárhatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel” - Wass Albert. De Áprily Lajos is papírra vetette ezt Tetőn című versében. És folytathatnánk: „Csak a vér s a nyelv tudja összetartani az embereket s a közös múlt emléke. Ha ez megszűnik, fölbomlik a világ” - Wass Albert. Ezek nem világmegváltó gondolatok, hanem egy hazájára szeretettel gondoló ember szavai. Feladatunk van: „ráébreszteni a világot arra, hogy mi történt velünk, és ráébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van.”

Nem csupán ma, itt, nem csupán gondolni a hazánkra, de tenni is. Bár az ország egésze az Istené, de Isten országát hittel és szeretettel építeni a mi feladatunk. Kilencvennyolc év nagyon sok, szinte négy emberöltő, de a múlt nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent feladni és feledni kell, mert néha a múlt a jövőbe sarjad.

Tekintsünk előre, a századik esztendőre, és higgyük, hogy övé az ország és a hatalom, mert akkor már lélekben ismét összetartozunk, és talán több is megadatik minékünk. Mert jön ezer új Kőmíves Kelemen, ki nem hamuval és nem embervérrel köti meg a békesség falát, de szenteltvízzel és búzakenyérrel, és épít régi kőből új hazát. Mert ahogy Sajó Sándor írja: „Magyarnak lenni büszke gyönyörűség.” Ámen.