Egyháztörténészek tartottak nemzetközi tudományos konferenciát október végén a Körös-parti Párizsban. De nem a patinás történelmi belvárosban, hanem a Ceausescu-diktatúra építészeti ízléstelenségeit még magán viselő, mára mégis élhetővé szelídült kertvárosban, a Posticum épületében. A vendégház keresztyén szellemiségű kulturális, ifjúsági és pasztorációs központként definiálja magát, és az étteremmel, színvonalas szállási lehetőséggel, kápolnával rendelkező épületegyüttes valóban kiválóan alkalmas konferenciák rendezésére is.

A „nemzetközi” jelző ezúttal sajátosan izgalmas összetételt jelentett, mert az előadók és a hallgatók a román, az erdélyi magyar és szász, illetve a magyarországi egyháztörténet-írás jeles művelői voltak. De a konferencia szervező intézményei is a csakis Erdélyben körvonalazható „nemzetköziséget” testesítették meg.

A Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézet (Nagyvárad), az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (Budapest), a Pécsi Egyháztörténeti Intézet, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM, Budapest) és a Szacsvay Akadémia (Nagyvárad) pénzt, paripát, fegyvert, ételt-italt, erdélyi szíveslátást nem sajnálva idén immár az ötödik nagyváradi szakmai fórumot rendezte meg közösen.

A konferencia idén három napon keresztül historiográfiai mérleget vont, és az - elsősorban a 20. századra irányuló - egyháztörténeti kutatások új irányait igyekezett kijelölni. Előadások, pódiumbeszélgetés, könyvbemutató, virtuális máramarosszigeti börtönmúzeum-bejárás éppúgy volt, mint kötetlen szakmai diskurálás, ötletelés, tapasztalatcsere a szatmári szilvapálinkával köszöntött reggeleken, vagy ízes vörösbor mellett éjszakába nyúlóan.

A konferencia regestrumot készített arról, hol tart ma az egyháztörténetírás a szűkebb-tágabb magyar hazában, milyen eredményei születtek, s mely hiányok mutatkoznak mind a mai napig e szakterületen. Bemutattak néhány „újszülöttet”, így a korábbi nagyváradi konferenciák anyagát tartalmazó köteteket, és a katolikus zsinatkutatási program legújabb kiadványát (Adriányi Gábor: Az 1863-as kalocsai tartományi zsinat). Nagy figyelmet kapott a konferencián Balogh Margit (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont) szinte még nyomdameleg, monstre Mindszenty-monográfiája.

A cikk a KötőSzó blogon folytatódik.