Két nyomós okunk is van rá, hogy megismerkedjünk vele. Az első az, hogy az idei évet az úrvacsora évének szántuk, ez a könyvecske pedig a hazai evangélikusság legrégebbi magyar nyelvű, e témában írt, nyomtatásban kiadott és fennmaradt úrvacsorai tanítása. A téma fontosságát jól mutatja, hogy Luther és Zwingli 1529-ben a marburgi kollokviumon próbálták összehangolni a tanításukat, az úrvacsora kérdésében viszont nem találták meg a közös nevezőt. A magyarországi reformációban ugyancsak az úrvacsora értelmezése vált forró témává. A 16. század végén a Dunántúlon éppen az e témában támadt nézetkülönbségek vezettek el az 1595- ös szakadáshoz. Az 1600-as évek elején az evangélikusoknál Zvonarics Mihály lett az úrvacsora témájának a szakértője.

A második nyomós ok, hogy az említett káté szerzőjének idén két kerek évszámú jubileuma is van: négyszázötven éve, 1570-ben született, és éppen négyszáz évvel ezelőtt, 1620-ban választották a dunántúli evangélikusok püspökévé. Iskoláit Sárváron, Csepregen, Komáromban és Nagyőrben [ma a szlovákiai Szepesbéla településrésze – a szerk.] végezte. Sopronkeresztúron [ma Ausztria, Deutschkreutz – a szerk.] kezdte egyházi szolgálatát tanítóként (rector), Szakonyban ordinálták 1599-ben. Lelkészi szolgálati útja Hegyfaluról Cenkre vezetett, ahol 1610-től Nádasdy Pál udvari papja is volt. Innen Sárvárra került, ahol előbb esperessé választották, 1620-ban pedig püspökké.

A hitviták idejének meghatározó alakjaként őrizte meg nevét az egyháztörténelem. Az evangélikusok legtöbbször „tudós papként” emlegették. Payr Sándor egyháztörténészünk ezt írja róla: „Heves hitvitázó és a Confessio Augustana rendíthetetlen híve.” Ellenfelei viszont lesajnálóan, az apja foglalkozására és egyszerű származására utalva, „vargának” csúfolták.

Sok érdekességet lehetne elmesélni az életéről, püspökségének nehéz időszakáról, de fordítsuk figyelmünket inkább az úrvacsorai kátéja felé. Az anyagot még az 1610- es években, tehát jóval a püspöksége előtt írta. Minden bizonnyal több kiadást is megélt, de biztosan az utolsó az Országos Széchényi Könyvtár szigorú őrizetében lévő két fennmaradt példány, amelyeket Csepregen adtak ki 1643 szeptemberében.

Ez a kiadvány néhány héttel Nádasdy Ferenc katolizálása előtt jött ki a nyomdából (feltételezhetően az ő jelentős támogatásával), és még neki ajánlották. Pár héttel később Nádasdy áttérése azt jelentette, hogy a birtokain lévő minden ingatlant (köztük az evangélikusként működő templomokat), minden eszközt (köztük a most említett könyvet is készítő nyomdát) és az ott élő evangélikus embereket is átkényszerítették a római katolikus egyházba.

Maga a káté ötvenhét cikkben, kérdés-felelet formában járja körül az úrvacsoráról szóló tanítást, majd ugyanilyen formában tíz gyakorlati kérdést vet fel. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék, a gyakorlati felvetések közül osztok meg néhányat, amelyekből az is látszik, hogy négy évszázad távolából bizonyos kérdések ma is aktuálisak. Például: „Hányszor kell a keresztyén embernek minden esztendőben élni az Úr vacsorájával?” „Kell-e azokat keresztyéneknek tartanunk, akik avagy igen ritkán, avagy soha nem élnek az Úr vacsorájával?” „Az egyházi szolgák, a prédikátorok magoknak osztogathatják-e az Úr vacsoráját?” „Az süketeket és némákat kell-e az Úr vacsorájának vételére bocsátani?” „Kell-e adnyi az Úr vacsoráját az ördöngösöknek (ördögtül elfoglaltattaknak), és az dühösöknek (eszteleneknek) adnyi?”

A könyvecske egy szép imádsággal zárul: „Az Jézus Krisztusnak szentséges teste étessen engemet; az ő drágalátos vére itasson engemet; az ő keserves szenvedése és halála erősítsen engemet. Uram Jézus Krisztus, hallgass meg engemet; a te öt szent sebeidbe röjts el engemet; ne hagyj soha engemet tetőled elszakasztatni; az hamis ellenségtől szabadíts meg engemet, hogy minden választottakkal tégedet mindörökké dicsérjelek és dicsőítselek. Ámen.”

Ezen írásommal egyrészt hírt szeretnék adni erről az unikális, de alig ismert magyar nyelvű evangélikus kátéról, hogy felkeltsem az érdeklődést iránta. Másrészt jelezni szeretném, hogy idén közkinccsé kívánjuk tenni olyan formában, hogy megismerhetővé váljon az eredeti kiadvány, ugyanakkor segítsen nekünk, ma élő evangélikusoknak is felfedezni az úrvacsorában kapott ajándék mélyebb titkait.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 19–20. számában jelent meg 2020. május 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.