Menekülés a szolgaság földjéről

„Születésemtől fogva keresztény ember voltam, így élek a mai napig. Az, hogy össze tudtuk hozni újra a családot, Istenbe vetett hitünknek köszönhető. Izrael gyermekei rabszolgák voltak Egyiptomban, szenvedtek és jobb életre, szabadulásra vártak. Akik segítettek nekünk, nem afrikaiak voltak, mégis nekik köszönhető, hogy összegyűjthettük Izrael gyermekeit – a feleségem gyermekeit – itt, az ígéret földjén. Az, hogy a gyerekek ide tudjanak jönni, elsősorban nem testi, hanem spirituális harc volt. Egy hívő embernek fontos eltökéltnek lennie. Most nagyon boldog vagyok, hogy újra láthatom a feleségemet mosolyogni” – mondta a család férfitagja a sikeres családegyesítés alkalmából rendezett hálaadó ünnepségen a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközségben.

A férfi és a nő két éve érkezett Magyarországra, de a gyermekeket nem tudták magukkal hozni. A hat kiskorú egyedül lakott Kenyában, egyedül kellett elvégezniük a családegyesítéshez szükséges – nem kevés és meglehetősen szűk határidejű – papírmunkát. Nemrég a józsefvárosi evangélikus egyházközségben ünnepelték meg, hogy végre együtt lehet a család, az édesapa dolgozik, és van hol lakniuk. Sok szervezet és önkéntes dolgozott azon, hogy ez sikerülhessen.

„Katona vagyok, nem bérgyilkos”

Még inkább érthetővé válik a férfi bibliapéldázat-szerű beszéde, amikor külön is beszélgetni kezdünk a szülőkkel.  

Tovább a KötőSzó blogra.