Amikor belépünk a várpalotai óvodába, egyből jó hangulat, kedves légkör és mosolygós szemek fogadnak minket. Bár gondolhatnánk, hogy kiváltságosak vagyunk, vagy pont jókor érkeztünk, de gyorsan kiderül, hogy nem: itt mindenkit örömmel és szeretettel fogadnak.

„Az óvoda több mint egy intézmény, itt arra törekszünk, hogy ne csak az legyen, hogy bekerül háromévesen hozzánk a gyermek és hatévesen az iskolára felkészülten megy el tőlünk. Ennél sokkal több ez az intézmény. A reménységünk az, hogy Isten veteményeskertje vagyunk!” – fogalmaz a vezető óvónő.

Evangélikus óvoda

A rendszerváltást követően megnyílt Veszprém megyei evangélikus óvoda ma is közel nyolcvan gyermek nevelését látja el. Lassu Tamásné és munkatársai már a kezdetek óta alakítják és formálják az intézmény légkörét. Az intézmény nevelő közössége nemcsak a gyermekekkel foglalkozik, hanem igyekeznek a szülőkkel is kapcsolatban állni és jut idő az egymás közti napi segítő kapcsolatra is.

„Evangélikus óvodát működtetünk, így identitásunk is erre vezethető vissza. Munkatársaimmal együtt valljuk, hogy a bennünk is élő Krisztus végzi általunk ezt a szolgálatot. A Luther-rózsa jut eszembe: ha az ember szívében ott él a Krisztus, akkor van igazán öröm, reménység és derű. Mind a gyerekek, mind a szülők számára ezt az örömöt szükséges közvetítenünk” – fogalmaz a vezető óvónő, aki az intézmény szellemiségével kapcsolatban elmondta: „Legfőbb feladatunknak tekintjük, hogy naponként törekedjünk arra, hogy Isten szeretetével végezzük tevékenységeinket a gyermekek között.”

Integrált nevelés

Az integrált óvodában jelenleg a gyerekekkel három csoportban foglalkoznak, ahol sérültek és épek együtt nevelődnek. Türelemmel és szeretettel igyekeznek nevelni az óvodásokat, mint mondják, szeretnék a bibliai történeteken keresztül megláttatni Jézus mindenkit elfogadó szeretetét velük.

A várpalotai evangélikus óvoda a kezdetektől, de tudatosan 2001 óta végez integrált nevelést. Ekkor épült meg az új épület, ami már infrastruktúrájában is lehetővé tette ezt a szolgálatot. Az óvodavezető elmondta, hogy erre a szolgálatra a szülők és a város részéről is igény volt.

„Várpalotán a mi óvodánk vállalta fel először ezt a nevelést – kaptuk a magyarázatot. – Először felmértük, hogyan fogadnák a szülők, ha a sérült gyermek is járna a csoportba. Meglepő volt az eredmény, ugyanis a szülők több mint 80 százaléka úgy állt a kérdéshez, hogy örülne neki. »A gyermek így már legalább kisgyermekként megtanulja, hogyan lehet viszonyulni azokhoz, akik bármilyen módon sérültek, felnőttként pedig toleráns, elfogadó lesz irányukban« – mondták.”

Az intézményben az integrált nevelés biztosításához külön szakemberek is foglalkoznak a speciális fejlesztést igénylő gyermekekkel.

„Mi is lehetünk sérültek, igaz, talán szemmel nem látható ez, de hívő emberként már tudom, kihez fordulhatok segítségért. Szülőként, és pedagógusként egyaránt Istentől kapjuk a sérült- és ép gyermekeket. Hálás dolog felismerni, hogy minden gyermekkel és felnőttel célja van Istennek, szeretetből szeretetre teremtett mindent” – vallja az óvodavezető.

És hogy a gyermekek hogyan fogadták az integrált nevelést? „Sokszor mi tanulunk a gyermekektől – látva gyengébb társukhoz való odafordulásukat, kedvességüket, elfogadásukat. Hatalmas toleranciával rendelkeznek a gyermekek” – mondja örömmel Lassu Tamásné.

A szülőkkel is foglalkoznak

A Forrás Evangélikus Keresztyén Óvoda nemcsak az óvodások nevelését, hanem a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartást is fontos küldetésének tekinti. Előadásokat, fórumokat és istentiszteleteket tartanak, ahol a gyermeknevelésen és a gyakorlati tanácsadáson túl a közösségépítésre is törekszenek, valamint arra is, hogy a szülők Isten igéjével is találkozzanak. Az óvodavezető elmondta, számukra fontos, hogy akár egy filmvetítést követően is tudjanak a szülőkkel beszélgetni.

A gyermekekhez és a szülőkhöz való hozzáállásról kifejtette: „Nem mindegy, hogyan köszöntjük reggel a gyermekeket és szüleiket. Fontosnak tartjuk, hogy észrevegyük, ha valaki csüggedt és olyankor odaforduljunk hozzá. Akinek szüksége van rá, azt meghallgatjuk, támaszt adunk.” Az óvónő kiemelte, hogy „ahhoz, hogy egy szülő meg tudjon nyílni, a mi nyitottságunkra is szükség van”.

A személyes elköteleződés

„A közoktatásban alapot jelent az óvoda. A hitre nevelés alapját jelentheti az evangélikus óvoda, ahol sok gyermek először hallja Isten igéjét a történeteken keresztül”– fogalmazott az intézmény lelkiségével kapcsolatban Lassu Tamásné. Az óvónő kitért arra is, hogy saját maga úgy éli meg óvónői hivatását, hogy óvodában dolgozik, de lényegében az Isten iskolájában szolgál.

A személyes elköteleződésről a vezető óvónő elmondta: „A gyerekek, szülők, nagyszülők vagy látogatók számára igyekszünk kifejezni a Krisztushoz való kötődésünket. Igaz, hogy teljesen nem tudjuk megélni, hogy azt, amit kapunk Istentől maradéktalanul átadjuk nekik, de törekszünk rá. Tudom, hogy a saját erőm nagyon kevés lenne ehhez, ezért szükségem van Krisztus erejére. A Forrás óvodában a munkatársak azt szeretnék, ha úgy jönnének ide a gyermekek, hogy nem kell félniük semmitől és senkitől. Ezt a fajta derűt és mosolyt belülről kell képviselnünk.”

Miközben Lassu Tamásnéval beszélgetünk, az óvoda központi termében lassan gyülekeznek a gyermekek. Egy műsor kezdődik, ahol az óvodában végzett kisiskolások lépnek fel fiatalabb társaik előtt. A gyermekek csillogó szempárokkal figyelik az előadást. Az óvónők is ott ülnek, van, akinek az ölében több gyermek is elhelyezkedik.

Bár közel százan vagyunk a teremben, mégis úgy érezzük, mintha egy meghitt, családi ünnepség részesei lennénk. Búcsúzás után eszembe jutnak Lassu Tamásné szavai: „Azt szeretnénk, ha itt mindenki otthonosan érezné magát. Sokan mondják, hogy nem tudják miért, de jó ide bejönni. Mi nem teszünk mást, mint a gyermekeket próbáljuk kitárt karral, szeretettel és örömmel fogadni.”