Az alábbiakban a gyermekei (Veres-Ravai Csaba Endre lelkész és Veres Emese Gyöngyvér újságíró) által készített összefoglalót közöljük. Veres Károly továbbá megszólal azon a mellékelt filmen, amelyet Fabiny Tamás szerkesztő készített 2006-ban a Duna TV számára az 1956-os magyar forradalom után  erdélyi megtorlás áldozatairól. 

„Keresztülhúztad, amit én akartam.
Felfedted benne, amit eltakartam.
Minden erőmet szélbe szórtad széjjel.
Kerestem, – nincs már… betakart az éjjel.
Csak a hit égett fényt ragyogva rám:
Köszönöm néked… igen, Atyám.

(…)

Igen, Atyám. Gyönge, erőtlen bárány,
pihenek most már jó pásztorom vállán,
s Ő szelíden visz az úton előre,
híves forrásra, kies legelőre.
S hála dalával telik meg a szám.
Köszönöm néked. Igen, Atyám.”

Túrmezei Erzsébet

„Állíts magadnak útjelzőket, rakj le útmutató oszlopokat, jól figyelj az ösvényre. Az úton, amelyen elmentél, jöjj vissza.” (Jer. 31, 21)

„Te azért ne félj szolgám (…), mert hazasegítelek a messzeségből.” (Jer. 30, 10)

Veres Károly életrajza

1935. november 9-én született Veres Árpád és Varga Sára gazdálkodó szülők második gyermekeként. További három testvére született, ám egyikük csecsemő korában meghalt.

Elemi iskoláit majdnem 8 évesen kezdte, és az akkori 7 osztályt szülőfalujában végezte. Utána bekerült a brassói 4-es számú Vegyes Líceumba, amely korábban a Római Katolikus Főgimnázium volt, ma pedig az Áprily Lajos Főgimnázium nevet viseli. 1954-ben érettségizett. Bár eredetileg műszaki pályára készült majd tanulmányait Kolozsváron, a Protestáns Teológián folytatta. 

1956-ban debreceni diákokkal találkoztak Kolozsváron, akiket felvilágosítottak az akkori romániai helyzetről. Majd következtek a magyarországi forradalom napjai, amikor a kolozsvári magyar diákok, köztük a teológusok is kifejezték rokonszenvüket, november 4-e után pedig gyászszalagot viseltek. Ráadásul kérték, hogy a teológia azon tanárait, akikről köztudomású volt, hogy az állambiztonságnak dolgoztak, távolítsák el az intézményből. 1957. március 15-én megemlékeztek a magyarországi forradalom áldozatairól. Mindezek vádponttá alakultak a későbbiekben az ellenük folytatott perben és ítéletben. 1959-ben, utolsóként tartoztatták le. Megjárta Szamosújvár, Jilava börtöneit, majd a Duna-deltában végzett kényszermunkát. 1964 áprilisában szabadult. Ezután mezőgazdasági munkát végzett szülőfalujában, majd 1965 februárjától a brassói tehergépkocsigyár öntödéjében dolgozott. 1972-ben rehabilitálták. Ezután letette a hiányzó vizsgáit a teológián, és megszerezte lelkész-képesítését. 1975-tól dolgozott esperességi segédlelkészként Barcaújfaluban és Bácsfaluban, majd 1976-ben a bácsfalusi gyülekezet lelkészévé választotta. Nyugdíjazásáig, azaz 2001-ig szolgált a gyülekezetben. 

Szabadulása után volt évfolyamtársához ment látogatóba Bükkösre, ahol megismerte jövendőbeli feleségét, Árus Erzsébetet. 

Házasság polgári: 1965. július 8-án Brassóban, esküvő augusztus 20-án Marosvásárhelyen az evangélikus templomban.

Gyermekáldás: Emese 1966, Csaba 1968

Nyugdíjazását követően gyermekei közelébe Kunszentmártonba költöztek. Ez év márciusában váratlanul elvesztette feleségét. Ez nagy lelki és fizikai megpróbáltatás volt számára, de igyekezett életét az együtt leélt évtizedek szellemében folytatni. Ez év augusztusának végén betegedett meg. Szentesre került kórházba, ahol komoly hasi műtét után négy hetet töltött. A fizikai teher mellett sokkal nagyobb volt számára a lelki megpróbáltatás, hiszen abban a kórházban kellett feküdnie, ahol felesége elhunyt. Már ott a kórházban Istenbe vetett hittel elkészült a nagy útra, ám mégis reménykedett. Szeptember végén a budapesti Gaudiopolis Szeretetházba került, ahol szintén négy hetet töltött. Békésen tűrte a megpróbáltatásokat, míg október 22-én hazatért Urához.

Búcsúznak

• leánya
• fia és menye
• unokái: Nóra, Ákos és Eszter
• húga, Erzsébet és családja
• elhunyt testvéreinek családtagjai
• elhunyt hitvesének rokonai
• komái, komaasszonyai és azok családjai
• keresztlányai
• Nagy és Kiss család
• apatársa Elek és családja
• barátok, ismerősök
• gyermekeinek barátai és munkatársai
• szomszédok
• mindazok, akik e végtisztességtevésen megjelentek

Földi maradványaikat november 18-án helyezik örök nyugalomra Bácsfaluban.