És sorban a többi fontos hely, amelyek mind az Ószövetséghez, mind az Újszövetséghez kötődnek: Tel Dán, Tel Sheva és Ábrahám, Tel Megiddo és Jósiás király, Názáret és Kána, no meg a Genezáreti-tó körüli helyek, Jézus Krisztus urunk kedves helyszínei. De az ember várja a találkozást a „könyv népével” is, az Izrael Múzeumban, ahol a holt-tengeri tekercsek kiállított része nyűgözi le a látogatót. Vagy a szombat esti sokadalom a „Kotel”-nél, a siratófalnál, ahol a magyar szemnek egzotikus öltözetű ortodox és haszid zsidók imádkoznak szünet nélkül. És vonzó a modern Izrael is, mert kiváló borokat lehet kóstolni a Golan Heights borászatban a Golán-fennsíkon, és mellette egy olívafeldolgozó üzem is kínál a magyar szem számára izgalmas látnivalókat. 

Január–február táján Izrael azonban mással is megajándékozza az arra járót. Ha ősszel érkezik a landolni készülő gép a Ben-Gurion nemzetközi repülőtérre, szembeszökő, milyen száraz is minden. Hiszen alapesetben áprilistól kezdve egy csepp eső sem esik arrafelé, októberre ezért már minden barna és sárga. Persze a csepegtető öntözésnek hála, a drága vizet a szükséges mennyiségben mindig eljuttatják a növényekhez – de ez még nem teszi üde zölddé a tájat.

A tél viszont meghozza az ígéret földjére a csapadékot. Igaz, mostanában arrafelé is panaszkodnak a szárazságra, de a téli hónapokban mégis több eső esik, mint máskor. És ettől egy csapásra kizöldül és virágba borul a táj! A Hermon-hegy majd háromezres csúcsait ugyan még hó borítja, de a hólé már bő vizű folyókban zúdul alá a Jordán völgyébe. S magyar szemnek szokatlan látvány: emitt éppen szüretelik a legutoljára érő Valencia narancsot, amott meg már virágzik az őszibarack. A szőlőkarókon már jó húszcentis hajtások ígérik a bőséges termést, a búza meg már térdig ér. Májusban lesz az első aratás, majd újra vetnek, és az év végén megint aratnak. Igen, egy évben kétszer is. És zöldek a dombok, a hegyek, ameddig a szem ellát, mindenütt virágszőnyeg virít. Amit a természet elspórol a forró nyári hónapokban, most két marokkal adja vissza.

És a mezei virágok sorában itthon ismeretlen vagy ritkán látott fajok vidámítják az arra járót. Az egyik „bibliai domb”, a Tel Azeka oldalában, tetején találtam ezeket a csodás virágokat, mint a halványlila perzsa cikláment (Cyclamen persicum), nemesített változata itthon a virágárusoknál megvásárolható. A különféle szellőrózsák közül már messziről mutatja magát a tulipiros, koronás szellőrózsa (Anemone coronaria), mely virít kék, fehér és rózsaszínű változatban is. Bár nem tartozik a liliomok közé, mégis ezt a virágot nevezik ma is a mezők liliomának.

Januártól március végéig sárgállik a koronás margitvirág (Chrysanthemum coronarium). Különleges máltai keresztet formáz kék színű szirmaival a Ricotia lunaria (nem találtam magyar nevét). És már meszsziről kiemelkedik a rét növényei közül a pompás aszfodélosz (Asphodelus aestivus), magassága elérheti az egy métert is.

Egy színes csokornyi ízelítő a tejjelmézzel folyó Kánaán természeti szépségeiből… A virágos mezőt látva mi is szinte eggyé válunk a hegyoldalban összegyűlt sokasággal. Alul, a tó vizén megcsillan a napfény, a túlsó parton párába olvad a Golán szürke tömbje. Letelepszünk mi is a fűre. Körülöttünk a langyos szellőben bólogatnak a tarkabarka virágok. Az emberek lassan elcsendesednek. Jézus pedig megáll a tóparton, széles mozdulattal a virágokra mutat: „Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (Mt 6,28–30)

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 13–14. számában jelent meg 2019. április 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.