Tízévesforma kisfiú néz szembe a felvevőgép lencséjével, mögötte hatalmas épület, nyitott ajtóval. A kisfiú az épület előtti korláton állva egyensúlyoz. A felvétel 1940 körül készült Aszódon, Grosz Miklóst ábrázolja. Miklós apja még a Szatmár megyei Szakaszon született: a települést a trianoni döntés következményeként elcsatolták, ezért a Grosz család a 20-as évek elején Aszódra költözött. Grosz Mihály, a monarchia egykori katonája kántorként dolgozott, sőt egy tanéven át az evangélikus gimnázium hitoktatója is volt. Miklós 1929-ben született Aszódon, a család legkisebb gyermekeként. Szép énekhangja hamar megmutatkozott, azt remélték, apja nyomdokaiba léphet, ezért a kisfiút Budapesten élő nővéréhez költöztették, hogy a Kazinczy utcai zsinagóga kórusában énekelhessen. Amikor 1944 márciusában a német csapatok megszállták Magyarországot, a család úgy döntött, Miklós nagyobb biztonságban lehet a szülei mellett, ezért hazaküldték. Az aszódi járás zsidóságát a magyar hatóságok júniusban a helyi zsinagógában vonták össze, innen terelték a vasútállomásra, ahonnan a rákoscsabai gettóba, majd Auschwitzba szállították őket. Grosz Mihály és felesége, valamint legkisebb gyermekük a vészkorszak áldozatává vált. Miklós nővére az 1990-es évek végén a Soá Alapítványnak adott életútinterjújában idézte fel az Aszódon töltött gyermekéveket és családja történetét.

Az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium 2016 áprilisában várostörténeti sétákon mutatja be a helyi zsidóság történetét. A Zachor Alapítvány és a Norvég Civil Támogatási Alap „Virtuális találkozások túlélőkkel és szemtanúkkal” című projektjében az aszódi gimnázium mellett egy pécsi és egy békéscsabai középiskola – a békéscsabai evangélikus gimnázium –, valamint egy miskolci és egy szegedi általános iskola vesz részt.

A program célja, hogy a diákok saját kortársaiknak mutassák be a helyi zsidóság kulturális és gazdasági szerepét a település történetében. A projekt felhívja a figyelmet olyan veszélyes jelenségekre is, mint az előítéletesség és az antiszemitizmus, amelyek a 20. században tömeges diszkriminációhoz, kirekesztéshez vezettek.

A feladat azért is fontos az aszódi evangélikus gimnázium számára, mert az iskola szinte a kezdetektől nyitott volt a helyi izraelita hitközség előtt, a zsidó családok itt taníttatták gyermekeiket. Az 1943/1944. tanévben a gimnáziumnak tizenegy izraelita diákja volt. A háború miatt a tanévet április elején lezárták – két hónap múlva a gimnázium izraelita vallású tanulóit is vagonokba zárva küldték a gettóba, majd Auschwitz felé. Az aszódi temetőben a rendszerváltás után felállított emléktáblákon hat egykori diák neve olvasható, a legkisebbek Grosz Miklósnál is fiatalabbak, 11–12 évesek voltak. A sétákon a diákok az eredeti helyszíneket végigjárva, tabletek segítségével tekinthetnek bele az aszódi túlélőkkel készült interjúkba, és Aszódon forgatott korabeli felvételeket nézhetnek meg. A séta útvonala a Szabadság téri emlékműtől a Petőfi utcai emléktáblát érintve az izraelita temetőig tart. A Petőfi utcai táblánál, az egykori zsinagóga előtt – ahol 1940 körül Grosz Miklósról élete utolsó fényképe készült – arról az épületről is megemlékezünk, amelyet az 1950-es évek elején lebontásra ítéltek. Az aszódi séta programja a polgármesteri hivatallal és a városi kulturális központtal való együttműködésben valósul meg.

A projektet 2016. április 25-én, hétfőn szakmai tréning és képzés zárja az aszódi evangélikus gimnáziumban, amelyre szeretettel várjuk a Galga menti települések tanárait és minden érdeklődőt. A szakmai tréningre a zachor2007@gmail.com címen várjuk a jelentkezéseket.

A képzés részletes programja a Norvég Civil Támogatási Alap honlapján (itt) olvasható.