„Az egyetem nem lehet egy zárt rendszer. Ez egy olyan intézmény, ami a társadalom része, közéleti kérdésekkel nem szégyen foglalkozni – természetesen a szakmai igényesség kritériumaival” – vezette fel a politikai közbeszéd egyik idei nyári témájára reflektáló beszélgetést Koltay András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora. Mint mondta, időről időre fontos eszmecserét folytatni a szabadságról, valamint a liberális és keresztény szabadság kapcsolatáról: mire vagyunk szabadok és mi az állam feladata ennek támogatásában? Először e kérdés történelmi gyökereinek vizsgálatára kérte a résztvevőket Süveges Gergő újságíró, az alkalom moderátora.

A keresztyén szabadság gyökerei

Molnár Attila Károly szerint a keresztény szabadságnak „annak ellenére, hogy vallási kifejezés, születése pillanatától erős politikai jelentése van”. Mint mondta, a 19. századtól a szabadságfogalmat felváltotta a negatív szabadság gondolata, azonban a keresztény előtag nem korlátozásmentességet jelent. „Arra utal, hogy a keresztény embernek van lelkiismerete és valamiféle tudása, ami korlátokat kell alkosson számára” – fogalmazott az eszmetörténész.

Bogárdi Szabó István is csatlakozott az elhangzottakhoz, emlékeztetve rá, hogy már Kálvin János is azt mondta: „Amikor keresztény szabadságról kezdünk beszélni, rögtön kitört a hisztéria” – mert némelyek azt hiszik, hogy ez a mindenre feljogosító szabadságot jelenti, míg mások azt, hogy majd a keresztények rákényszerítenek egy értékrendet mindenkire. Szent Ágoston De Civitate Dei című művében egyenesen azért bírálja a Római Birodalmat, hogy elsikkasztotta a szabadságot, amit végül a keresztények tudtak megőrizni. Emellett már a Bibliában, az apostolok cselekedeteiről szóló könyv végén is szó van a szabadság különös értelmezéséről: Pál apostol a római börtönben „minden tiltás nélkül” hirdette az igét. A példák mind azt mutatják, hogy a keresztény szabadság kérdése összetett, de nem mindig volt az állam és az egyház ennyire megkülönböztetett egymástól – vannak vallások, mint például az iszlám, ahol ez nem is jellemző. „Minden politika: a keresztény szabadság is politikai kérdés, ahogy a szabadság, a vallás és a tej ára is – de a politika nem minden! És valahol itt nyílik fel számomra a keresztény szabadság igazi értelme” – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István.

Prőhle Gergely a történeti visszatekintés mellett személyes példaként említette, hogy számára a keresztény szabadság kérdése a családi mindennapok és az identitás része. Mint mondta, Luther Márton is ezt a jelzős szerkezetet használta a pápával folytatott levelezésében, arra utalva, hogy a megváltás tesz szabadokká – „Krisztusban vagyunk szabadok, az Ő kereszthalála tette szabaddá az embert a bűnből”. „Nem minden a politika, de ne felejtsük el, hogy amikor Luther ezeket megfogalmazta, a politika óriási szerepet játszott a vallási tanok terjedésében – tette hozzá az evangélikus egyház országos felügyelője. – A különböző vallási elvek és politikai rendszerek egymásra találása nem a 21. század terméke.”

Hörcher Ferenc arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy nem tekinthetünk el magyar történelmi múltunktól sem: „Történelmünk tragikus sorsú hőseinek utódai vagyunk – a keresztény szabadságot úgy is értjük, mint a keresztények szabadságát, amit elvehetnek a nem keresztények.” II. János Pál pápa a kommunizmus végnapjaiban is fontos szerepet játszva fogalmazta meg a keresztény szabadság igényét és azt a vágyat, hogy a keresztény hittel kivívott szabadság példát ad számunkra – hangsúlyozta.

A cikk itt folytatódik.