– Miután eljutottak a reformáció gondolatai hazánkba, kik voltak azok, akik Luther Márton elvei alapján, elkezdtek először dolgozni azon, hogy magyar nyelvre is lefordítsák a Bibliát?

– Jó, hogy épp 2016-ban kerül sor erre a beszélgetésre, mert mondhatom, hogy ne Luthertől induljunk el, hiszen Erasmus görög Újszövetségétől indul az egész folyamat. Ez a könyv pont 500 éve, 1516 tavaszán jelent meg. Nem csak az a fontos, hogy szerepel benne a görög szöveg, azaz eredeti nyelvből tudják lefordítani az Újszövetséget, hanem Erasmus felszólító előszava is lényeges, amelyben azt írja, hogy bárcsak minden nyelven olvashatnák a Szentírást. Pontosan ezt a felszólítást követik az első bibliafordítók, Luther maga is és a magyarországiak is. Az első magyarországi bibliafordításokat, amelyek 1533-tól kezdve jelennek meg, azért hívjuk erasmusi bibliafordításoknak, mert Erasmus szövegéből dolgoznak és az ő elveit követik. Ezek közül a legfontosabb a Sárváron 1541-ben kiadott, Sylvester János-féle Újszövetség-fordítás. Nagyon sok szempontból érdekes maga a fordítás is, és az az apparátus is izgalmas, amit maga Sylvester csatol a szöveghez. Egyrészt fölfedezi, hogy magyarul lehet időmértékes verseket írni és ő írja az első ilyen költeményeket. Azonkívül ő ismeri fel először Magyarországon, hogy a bibliai nyelv képes beszéd, tehát az értelmezése nem magától értetődő, azaz a Bibliát magyarázni kell. Teljes joggal hívjuk ezt a könyvet Sylvester-féle Bibliának, de arra is felhívnám a figyelmet, hogy legalább olyan érdeme van ebben Nádasdy Tamásnak is, aki valószínűleg az egész vállalkozás kezdeményezője volt. Ő bízhatta meg Sylvestert a fordítással, és ő állította fel saját birtokán, Sárváron a nyomdát, mert szerette volna a magyar nemzetnek ezt az ajándékot, a teljes magyar fordítású Újszövetséget átnyújtani. Tehát akár Nádasdy-Bibliának is hívhatnánk ezt a fordítást.

– Mennyi idő alatt készítették el a fordítást és mennyi idő kellett a nyomtatáshoz?

– Sylvester két-három évig dolgozhatott a fordításon és egy év alatt elkészülhetett a nyomtatás is. De jellemző az, hogy ebben a sárvári nyomdában semmi más nem jelent meg abban az időszakban, egyetlen alkalomra rendezték be a műhelyt. Nádasdy szerzett ide nyomdászt, de nem akart hosszú távon nyomdát működtetni a birtokán, kizárólag egy feladattal bízta meg a műhelyt. A másik fontos mérföldkő a Vizsolyi Bibliához vezető úton a kolozsvári bibliafordítás, Heltai Gáspárék műve. Ezt már nem erasmista fordításnak, hanem reformátori fordításnak hívjuk, hiszen ők már nem Erasmus fordítói elveit követték, hanem Luther volt a példaképük. Ők már Luther fordítói elveit alkalmazták, sőt Luther német Bibliájából is elég sokat merítettek. Ha egy-egy hely fordítása kérdéses vagy vitatott volt, általában Luther megoldását követték. Nagyon fontos ez a kolozsvári fordítás, mert felkészült csapat dolgozott rajta, jó minőségben végezték a munkát, igényes, magas színvonalú fordítás készült, de nem fejezték be a teljes Biblia fordítását. Sajnos néhány könyv hiányzott a végeredményhez. Idejük éppen lett volna rá, így csak találgatni lehet, hogy miért hagytak fel vele. Az egyik ötlet vagy magyarázat az, hogy mivel Heltai az unitárius irányzathoz csatlakozott, jó üzletemberként felismerte: ebből a pozícióból nehezen talál magának piacot Magyarországon, unitárius volta kompromittálja az egész Biblia-fordítást, ezért nem erőlködött azzal, hogy egy esetleges kudarcos könyvkiadói vállalkozásba kezdjen. A kolozsvári Biblia igen ígéretesen indult tehát, de nem sokkal a cél előtt abbamaradt. A következő, valóban sikerrel járt próbálkozás volt a Vizsolyi Biblia, amelynek szerkesztési munkálatai körülbelül három évig tartottak és maga a nyomtatás körülbelül egy évet vett igénybe. 1586 körül fejezték be Károlyi Gáspár és munkatársai a fordítást és 1590 folyamán készült el a Biblia. Azért említettem a Nádasdy család szerepét, mert itt is egy hasonló dolgot látunk: természetesen Károlyi Gáspárnak az érdeme letagadhatatlan, de mintha itt is a főúri támogatók lennének a kezdeményezők, először Mágócsi Gáspár, aki elindította a munkát, végül Rákóczi Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem volt az, aki megszervezte a nyomtatást, felállította a nyomdát és lényegében a költségeket majdnem egyedül állta. Ő is ilyen módon próbált egy nagy ajándékot adni az egyházának, a nemzetének.

– Károlyi milyen elveket követett a fordításnál?

– Ahhoz képest, hogy a Vizsolyi Biblia talán a legfontosabb termék, amely a 16. század folyamán magyar nyomdából kijött, és tudjuk, hogy meghatározta a magyar művelődést, a magyar irodalmi nyelvet, tehát a hatása felbecsülhetetlen, ehhez képest viszonylag keveset tudunk megszületésének körülményeiről. Lényegében két adat van, ami komolyan használható. Fennmaradt a nyomdai kézirat egyetlen lapja, ezen látható, milyen korrektúrát, változtatásokat javasolt a szerkesztő Károlyi az utolsó pillanatban. Ez alapján el tudunk képzelni valamit a munkafolyamatról. Néhány éve pedig előkerült Sámuel első könyvének egy fordítása, ami valószínűleg a Vizsolyi Biblia előzménye lehetett, de biztosan nem Károlyi fordította. Ez alapján feltételezhetjük, hogy Károlyi a Biblia könyveit könyvenként szétosztotta a munkatársai között. Hogy pontosan kik voltak ők, nem tudjuk, csak feltételezni lehet egy névsort, amelyben barátai, rokonai, közeli gyülekezetek lelkészeit említik. De azt sem tudjuk, hogy ki-ki melyik részt fordíthatta. E két említett leletből, ebből a kevés, rendelkezésünkre álló adatból vagyunk képesek levonni azt a következtetést, hogy Károlyi kiosztotta a szövegeket, és amikor a munkatársai elkészültek egy-egy rész fordításával, akkor ő szerkesztőként átgyúrta, egységesítette őket. Ezt azért merem állítani, mert a Vizsolyi Biblia nyelvezete megdöbbentően egységesnek hat, nem lehet bibliai könyvenként, egyéni nyelvhasználatbeli különbségeket felfedezni rajta. Valószínű tehát, hogy az elkészült fordításokat Károlyi igen alapos munkával dolgozta át a kész szöveggé. Van egy szemtanúnk is, aki látta a szerkesztés és a nyomtatás folyamatát, ő Szenczi Molnár Albert, akkoriban iskolás gyerek volt, és őt küldözgették ide-oda. A gönci parókia és a vizsolyi nyomda között hordozta a korrektúraíveket. Személyes emlékei voltak tehát Károlyi Gáspárról. Amit az utolsó munkálatokról tudunk, azt az ő beszámolóiból ismerjük.

– Nem csak a fordítás volt bravúr, hanem maga a nyomtatás is. Igen gyorsan készen lett a könyv.

– Pedig ez egy nagy könyv, több mint kétezer oldalból álló terjedelmes mű, nem csak a Biblia szövegét tartalmazza, hanem lapszéli magyarázatokkal is ellátja, a párhuzamos helyeket jegyzetben megadja, és az egyes fejezetek tartalmi összefoglalóját is megkapjuk. Ráadásul, amit talán szeretünk elfeledni, hogy az úgynevezett apokrif iratokat szintén magában foglalja, tehát az ószövetségi deuterokanonikus iratokat (Makkabeusok könyveit, Juditot, Bárukot stb.), amelyek a későbbi protestáns gyakorlatban kivesztek a használatból. De még 1590-ben, a református Károlyi Gáspár is természetesnek tartotta, hogy ezek is helyet kapjanak az ő Bibliájában.

– Mit tudunk a Vizsolyi Biblia hatástörténetéről? Hogyan kezdett el terjedni? Kik voltak az első olvasók?

– A Vizsolyi Biblia nem volt olvasható, mert óriási nagy könyv. Nem is úgy kell elképzelni, hogy olvasták, hanem úgy, hogy az oltáron volt, ott olvasták fel belőle a prédikáció alapigéjét, a textust és az alapján prédikáltak. A Vizsolyi Biblia befogadása szempontjából tehát nem olvasmány volt, hanem felolvasott szöveg. Ahhoz, hogy a Károlyi-fordítás olvasható legyen, le kellett a formátumot kicsinyíteni. A következő kiadás, amelyet Szenczi Molnár Albert készített el, úgynevezett negyedrét formátum volt, ami azt jelentette, hogy már akár a szószékre is fel lehetett vinni. Az ezt követő kiadás pedig, a nyolcadrét formátum – amely olyasmi, mint a mindennap használt könyveink – már kézbe vehető volt, utazáskor magával vihette az ember, az ágyban lehetett olvasni, az éjjeliszekrényen lehetett tartani. Tehát a formátum kicsinyítése szükséges volt ahhoz, hogy valóban olvasni lehessen a Károlyi fordítást.

– Későbbi Biblia-fordításoknál a Károlyi mindig az alap volt. Nem csak a protestáns, de még állítólag a katolikus fordításra is hatott. Miért maradt ez az etalon?

– Ez lett a magyar Biblia, ugyanúgy, ahogy Luther Márton fordítása lett a német Biblia. Mivel ez készült el elsőnek, mint teljes magyar Szentírás, ez határozott meg minden további fordítást, olvasást és értelmezést. Ez más nemzeteknél is így történt.
Az esetleges, hogy melyik fordítás készül el először, melyik műhelynek sikerül a teljes szöveget sajtó alá rendeznie, de attól kezdve a befutó már befutó. Ahogyan az olimpián sem az a lényeg, ki hogyan edz, hanem hogy ki hogyan lép át a célvonalon, mert attól kezdve ő a bajnok és az összes többi versenyzőt el lehet felejteni. Ez történt sajnos a Heltai Gáspár-féle kolozsvári fordítással is, amelyet annak ellenére, hogy igen jó fordítás volt, gyakorlatilag elfelejtettek. A Vizsolyi Biblia pedig annak ellenére, hogy a helyi nyelvjárásban készült, és biztosan sok olyan elemet tartalmaz, amely az egész országban akkor még nem volt használatban és nem volt érthető, mégis ez lett az irodalmi nyelv alapja. A későbbiekben, sőt akár a mai korban is, Károlyi nyelvét minden további nélkül használjuk és értjük, mert a Biblia-fordítás révén el tudta terjeszteni a maga által használt szókincset és stílusideált.