– Erdélyben született, de jelenleg Izraelben él. Miért döntöttek úgy a szüleivel, hogy kivándorolnak?

– Erdélyben születtem, Marosvásárhely mellett egy kis városban. 16 évesen kerültem ki szüleimmel együtt Izraelbe, ott élek már több mint ötven éve. Nős ember vagyok, két gyerekem van, egy fiam, és egy lányom valamint négy unokám. A szüleim úgy neveltek, hogy az én hazám Izrael és nem Románia. A kultúránk magyar volt, szüleimmel máig magyarul beszélünk. Ám a kommunista időszak kezdetén Romániából kiengedték a zsidókat és akkor úgy döntöttünk, hogy mennünk kell az igazi hazánkba.

– Milyen volt az életük, amikor megérkeztek?

– Nagyon nehéz volt eleinte Izraelben. Óriási pangás volt, a hatnapos háború előtti időszakban érkeztünk. Aztán jött még két háború. Mai szemmel - hogy már túl vagyunk ezeken a megpróbáltatásokon - azt mondom, hogy megérte kiköltözni.
A történelem mindig is foglalkoztatott és sokat tanultam az iskolában. 12. osztályba jártam, amikor a történelem tanárom felfigyelt erre és javasolta, menjek el Masadára az ásatásokra. Mivel nem tudtam, mi is az, elmesélte, hogy itt folyt a zsidók és a rómaiak közötti hatalmas csata. Elmentem önkéntesként és egy hónapig ott dolgoztam az ásatásokon. Ez az időszak teljesen megváltoztatta az életemet.
Rájöttem, hogy történelemmel szeretnék foglalkozni. De Izraelben nagyon nehéz történészként elhelyezkedni, rengeteg archeológus van, és eléggé rosszul vannak megfizetve.
Van három egyetemünk (Jerzsálem, Haifa, Tel Aviv) és ha nincsen valamelyik egyetemen téged támogató ember, akkor nem tudsz érvényesülni. Nekem pedig ilyen támogatóm nem volt, ezért elhatároztam, hogy inkább valami más kenyérkereseti forrás után nézek.
25 évig voltam a Kodak gyár logisztikai igazgatója. Emellett persze a történelemmel való foglalkozást sem hagytam abba: történésznek is kitanultam, különösen a középkor, a szentföldi keresztes háborúk és az ezzel összefüggő zsidó történelem érdekelt.
Egyébként sok mindennel foglalkozom, mindenféle kulturális dolog érdekel és ez volt a szerencsém. 13 évvel ezelőtt ugyanis a Kodak gyárat bezárták. Ötven egynéhány évesen, ha az ember elveszíti a munkáját, kell valamihez kezdenie. Nekem kézenfekvő volt az idegenvezetés. Három évig tanultam még ezt a szakmát.

– Pedig azt gondolnám, hogy történelem-végzettséggel nem kell már e területen túl sokat tanulni...

– Amikor egy turista eljön Izraelbe, minden érdekli: a növény- és az állatvilág, a földrajzi elhelyezkedés, de a vallások: a zsidó vallás mellett a kereszténység, az iszlám. Egy sokoldalú, szinte polihisztor embernek kell lenni ebben a szakmában.
Amióta ezt a munkát végzem, nem érdekel a pénz, bár abból élek jómagam is. Az idegenvezetést azonban nem a pénzért csinálja az ember, hanem lelkesedésből és a szívével. Az emberek hálásak ezért és az elismerésük a legfontosabb nekem. A célom az, hogy az Izraelbe ellátogató turista, vagy zarándok megelégedetten, mosollyal arcán térjen vissza hazájába, ne pedig fájó szívvel, vagy megbántottan. Ha nem értenek valamit, én többször is elmondom, időt és fáradtságot nem kímélve.

– Hogyan állítják össze a programokat?

– Az utazási irodákkal együttműködve állítjuk össze a programokat. Sokféle csoport van: vannak, akiket a régészet érdekel, másokat a vallási helyek. A keresztények (római katolikusoktól adventistákig) inkább a fontosabb templomokat, bibliai helyeket szeretnék megtekinteni.
Ha véletlenül egy program után marad idő és a csoport tagjai igénylik, akkor bele tudok tenni plusz elfoglaltságot is. Többet is szeretnék adni a turistáknak, hogy érezzék azt, nem jöttek hiába.
A turistákat a reptéren várom és velük alszom ugyanabban a hotelben. Ha a programnak vége, szervezek nekik estére is valamilyen elfoglaltságot, látnivalót – ha igénylik. Három helyen van szálláslehetőségünk, hogy ne kelljen sokat utazni. Jeruzsálemben a fontos helyeket meglátogatjuk. Onnan lemegyünk a Holt-tenger közelébe. A galileai Tibériásban is megszállhatunk és onnan lehet Názáretbe és környékére menni. Nátániában, Tel Aviv mellett a Földközi-tengerben is fürdőzhetnek.

– Az országhatáron is ki szoktak lépni?

– Jordániába és Egyiptomba is szoktunk utakat szervezni.

– Akkor nem sokat lehet a családjával!

– Amikor nincsen turista csoportom, megpróbálok otthon lenni.

– Most viszont épp Magyarországon találkozunk...

– Romániába és Magyarországra is el szoktam látogatni, rokonokat és ismerősöket keresek fel ilyenkor. De vannak kapcsolataim csoportokkal is, akik kint jártak Izraelben. Sok lelkész hozza a híveit, 40-50 emberrel utaznak ki. A vallásos csoportoknak külön lehetőségük van arra is, hogy az idegenvezetés mellett a lelkészükkel bibliaórákat áhítatokat, istentiszteleteket tartsanak. Ha egy lelkész teljes csoportot szervez, akkor 35 fő esetén négy ingyen helyet biztosítunk a számára, ami egyedülálló az utazási irodák között. Ráadásul ők mondhatják meg, hogy milyen programot szeretnének. Azért is jöttem el most Magyarországra, hogy ezeket a kapcsolatokat építsük, erősítsük.

– Alapvető bibliaismeret nélkül nem sokat ér az ember a Szentföldön...

– Könny csordul ki az emberek szeméből, amikor megvilágosodik az, amit a Bibliában olvastak. Jó segítség lehet, ha a lelkész elkíséri a híveit. Viszont ha valaki lelki vezető nélkül érkezik, én akkor is el tudom mondani az alapvető bibliaismereti tudnivalókat. De ha egy lelkésszel tudok együttműködni, akkor lehet teljes az ismeretek átadása minden téren.

– Sokszor a politikai helyzet, a folyamatos békétlenség miatt az emberek félnek Izraelbe utazni. Van valamilyen terv arra vonatkozóan is, ha valami éppen akkor történik az országban, amikor a turista ott tartózkodik?

– Izraelben több mint tíz éve teljesen nyugodt a helyzet, tehát biztosági szempontból semmi gond nincsen. Ha történik valami, akkor azt azonnal lehet tudni a hírekből és meg lehet tenni az intézkedéseket. Jeruzsálemben és mindenhol az országban a szent helyeket őrzi a rendőrség. A karácsony előtti időszakban nem volt üres hotelszoba, akkora volt az érdeklődés. 
Az a hely, ahol Keresztelő János megkeresztelte Jézust a Jordán folyóban, sokáig aláaknázott terület volt. Jeruzsálemtől 30 kilométerre, Tibériástól 90 kilométerre található ez. 25 évig tartott, amíg kiszedték az aknákat egy másfél kilométeres sávban, hogy be lehessen menni oda. Sokan most ide járnak megkeresztelkedni.
Ez az utazási iroda, amellyel együtt dolgozom minden hónapban visz ki Izraelbe csoportokat, az együttműködésünk során eddig még semmiféle probléma nem volt.

– Ön egyébként hol lakik?

– Tel Aviv mellett egy kisebb városban élek, amelyet 1878-ban öt magyarországi zsidó család alapított. A legnagyobb magyarajkú város volt, amikor a szüleimmel 1964-ben Izraelbe érkeztünk. Az akkor 80 ezres lakosságból a fele tudott magyarul. Ma már sajnos a város kiöregedett. Általánosságban azonban elmondható, hogy azon a részen még mindig mintegy 200.000 magyar anyanyelvű ember él. Van egy heti újságuk Új Kelet néven. Korábban naponta megjelent ez a lap és most 90 éves, szenilis anyukámnak nem tudom megmagyarázni, hogy nem olvashat minden nap friss újságot. Neki korábban a napi programja volt, hogy megvette az újságosnál az Új Keletet és a mai napig lesétál minden nap az üzletbe és nem érti, miért csak csütörtökön van új lap.

– Hogyan élnek az itteni magyarok?

– Vannak magyar klubok, ahová idős emberek járnak és nosztalgiaesteket tartanak. Magyar nótákat hallgatnak, magyar süteményeket esznek.
Nálunk a család nagyon fontos, igen összetartóak vagyunk, segítjük egymást, amiben kell. Fontos az is, hogy a héber mellett magyarul beszélünk. Nejem budapesti származású. Én ugyan román iskolába jártam, de otthon mindig magyarul beszéltünk. Apám nem tudott rendesen megtanulni héberül, ezért otthon továbbra is magyarul kommunikáltunk. A gyerekeimnek is próbáltam megtanítani a nyelvet, mindketten értenek magyarul, meg beszélnek is, de sajnos az unokáimnak már nem ez az anyanyelvük.
Érdekes magyar vonatkozás, hogy a jeruzsálemi Óváros mellett élnek 1870 óta úgynevezett szatmáriak. Ők ortodox zsidók, akik nem ismerik el Izrael államát. Nem beszélik a hébert, mert szerintük a héber az egy szent nyelv. Jiddisül vagy magyarul beszélnek. A Magyar Tudományos Akadémia számos nyelvész csoportot küldött már oda, hogy tanulmányozzák a nyelvüket, mert még azt a régi magyar nyelvet beszélik, amit 1870-ben beszéltek.

– Az Ön családjának életében a vallás mennyire játszott szerepet?

– Rendszeresen jártunk zsinagógába, voltak magyar rabbik.

– A szekularizáció ott is hatással van?

– Érdekes egyensúly figyelhető meg a zsidó valláson belül. Vannak az ortodox vallásos zsidók, akik közül mégis sokan kitérnek és nem követik szüleik vallását. És vannak olyanok is, akik nem kaptak vallásos neveltetést, mégis egy idő után úgy döntenek, hogy ezentúl követik a vallási törvényeket. El lehet tehát mondani, hogy amennyien kitérnek, annyian be is térnek, a vallásosok száma tehát megmarad.

– Milyen az élet ma Izraelben?

– Ha van munkád, akkor jólélsz. Ha nincsen, akkor ott is ugyanúgy lehet rossz a sorod. Az, hogy ott élhetek és nem Romániában, örömmel tölt el.
Nekem három hazám van: Románia, Magyarország és Izrael. Én ezt vallom. Romániában születtem, de a kultúra és a nyelv Magyarországhoz köt. A szívem pedig Izraelé.
A zsidó népek kétezer évig nem volt hazája, ma már van. Kétezer évig mások voltunk, mert szétszóratásban éltünk, de mára ez megváltozott.
Amit az én őseim nem értek el, az nekem sikerült és ez nagy dolog. Van egy igazi hazánk, van egy népünk. Nem kell szétszóratásban élni. Messiási időket élünk. Tudom, hogy nagy vita van a zsidóságot illetően a világban. Épp ezért hangsúlyozni szeretném, hogy nem vagyunk különbek más népnél, ugyanazok a  bajok vannak nálunk is. Sőt, vannak rossz és jó emberek is közöttünk. Úgy kell tekinteni ránk, mint bárki másra a világon.