Három évvel ezelőtt az akkor nyolcvanéves szerzővel készült egy életútinterjú, amelyben Zászkaliczky Pál – a fiatalabb korosztály számára csak Pali bácsi – életéről, családjáról, korábbi szolgálati helyeiről mesélt. A Károli Gáspár Református Egyetem honlapján ma is megtalálható interjúból az olvasó nemcsak a hatvanas-hetvenes évek egyházpolitikai viszonyait, a szórványban szolgáló lelkészcsaládok küzdelmes mindennapjait ismerheti meg, de például egy teológusotthon-igazgató és Fébé-lelkész feladataiba is betekintést nyerhet.

A lelkészcsaládban született szerző a fóti családi fészekben szinte már az anyatejjel szívta magába az evangéliumot és az Urat áldó egyházi énekeket. Édesapja, idősebb Zászkaliczky Pál ugyanis fóti lelkész és Pest megyei esperes, nagy hírű prédikátor volt, míg édesanyja tanítónő, aki miután férjhez ment, új hivatást választott – ötgyermekes családanyaként és „született” papnéként szolgált a mindennapokban.

A család elsőszülött gyermeke, Pál – édesapjának nyomdokaiba lépve – maga is lelkész lett. Szolgálati helyein sokféle élettapasztalatra tett szert, amelyeknek tanulságait az ige fényében megvilágítva a prédikációiban sokszor továbbadta. 2004. október 1-jétől közel egy évig helyettesítő lelkész volt Tatabányán. Az ott elmondott igehirdetéseket Lukonits Ottó presbiter magnóra vette, majd legépelte, és továbbküldte barátainak, rokonainak. Az így írásban is rögzített prédikációk képezik a Királyi vendégségben című kötet fő anyagát, kiegészítve néhány más gyülekezetben elhangzott igehirdetéssel.

„De bárhol és bármikor hangzottak is el [ezek a prédikációk] – olvashatjuk a könyv előszavában Fehér Károly nyugalmazott lelkész tollából –, kettős kötődésben szólalnak meg: Krisztushoz és a gyülekezethez való kötöttségben. A Krisztushoz kötöttség azt jelenti, hogy keresztyénségünk nem egyszerűen egyistenhit, hanem Krisztus-központú Szentháromság-hit. Az igehirdető ilyen hitre hív, bátorít és biztat. Kapcsolódjék az igehirdetés az egyházi esztendő, a liturgikus év bármelyik ünnepéhez, szakaszához, származzék a textus a Biblia bármelyik könyvéből, mindig Krisztust hirdeti, róla vall és hozzá hív.”

A kötetben olvasható prédikációk az imént említett tanúságtevést élőn, elevenen, az olvasót megszólító módon közvetítik. Az igehirdető őszinte nyíltsággal mutat rá az emberi gyengeségekre, ejt szót például az öregedés vagy a halál „kellemetlen” témájáról, de többek között az irigység és a megbocsátás nehézségei is szóba kerülnek.

Az igehirdető mondatai azonban sosem vádolnak, csak jézusi tükröt állítanak. S ebbe a tükörbe legelőször sokszor maga az igehirdető néz, ahogyan azt a vízkereszt utáni második vasárnapi prédikációban olvashatjuk: „Jézus szembesít magammal, Isten törvényének megszegőjével. Ő szembesít, aki nem vétkezett, neki joga van ehhez, akinek szájában álnokság nem találtatott. Egymástól nemigen szoktuk jó néven venni, ha botlásunkra figyelmeztetnek. Ennek oka persze mindnyájunkban megtalálható. Hiszen amikor mások bűnére haragszunk, rendszerint magunkra haragszunk. Arra haragszunk, amit nemcsak másban, de magunkban is észrevettünk. Sőt talán éppen magunkban vettük észre először, s úgy harcolunk ellene, hogy leleplezzük másban, talán éppen gyermekeinkben.”

Csak az tud őszinte bűnbánattal beszélni bűneiről, gyengeségeiről, aki volt már a mennyei Király vendége. Zászkaliczky Pál igehirdetés-kötetét olvasva mi egy királyi vendég vendégei lehetünk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2019. október 6-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.