– Mit jelent számotokra a házasság?

– Elsősorban biztonságot és állandóságot. Másodsorban gondoskodást és a törődés érzését. Emellett izgalmas kihívást, hiszen minden nap helyt kell állnom, szeretettel és türelemmel. Olyan közösséget, amelyben egyek lehetünk, amelyben a gyengeségeim is ismertek, és nem kell színészkednem. Finom ebédeket, vasalt inget, otthonná váló lakást, és a meghitt, csendes perceket. Alázatot. Figyelmes feladatmegosztást, és annak a közösségnek az alapját, amely egyre bővülően körülvesz bennünket. Az valamilyen csodálatos érzés, ha gyermekeink mosolyában felismerjük társunk vonásait és kegyelmes önvizsgálat, ha a gyermekeink kezdenek el formálni bennünket.

– Mi különbözteti meg a házastársi viszonyt az élettársi kapcsolattól?

– A választ igazából nem tudjuk, mert soha nem éltünk élettársi közösségben. Azt tudjuk, hogy a kimondott szó, a hűség, és az áldozatvállalás az alapja annak az akaratnak, hogy mi nem csak egy feladatra, vagy nem csak egy kalandra, élményre és nem csak egy ideig szövetkeztünk, hanem életfogytiglan! A házasságban áldást hordozunk, mert áldást kaptunk.

– 2012-ben a válások száma 22 000 volt. Mit gondoltok, mi szükséges ahhoz, hogy egy kapcsolat ne válással végződjön?

– Egy jó feleség és egy jó férj! Mint mi! :-) Azt tapasztaljuk, hogy korunkban túlzott igények vannak. Mindennel kapcsolatban, az anyagiakkal, és az érzékiséggel kapcsolatban is. Egy jó házasság, látásunk szerint, nem egyszerűen az érzelmekre alapul, hanem arra a tudásra, hogy Isten egymás mellé rendelt bennünket. Nekünk közösen van feladatunk. Ebből fakad aztán az is, hogy azzal a türelemmel és azzal a megértéssel hordozzuk egymást, amely az Isten türelméből és megértéséből fakad.

– Hogyan oldjátok meg házassági problémátokat?

– Napközben kevés időnk van a találkozásra, de esténként szinte mindig szánunk időt az egymással való beszélgetésre. Olykor egy pohár bor mellett, olykor egy meggyújtott gyertya mellett. Aztán van, amikor magunkban dolgozzuk fel a feszültségeinket, (sok-sok csendes imával). Mindig tudunk bocsánatot kérni, és ilyenkor a bocsánatkérés kölcsönös. A közismert szeretetnyelvek közé fel kellene venni a tapintatot, mert van olyan, amikor a társunkat egy kicsit hagyni kell, hogy a maga csendjében, az Istennel való beszélgetésében oldódjon a belső feszültsége. Maradéktalanul megbízunk egymásban, és bár sok emberrel van kapcsolatunk, sohasem csinálunk mondvacsinált problémákat, a féltékenységnek a csírája sincs bennünk.

– Hogyan definiáljátok a házastársi szeretetet?

– Nagy ajándék, amellyel átéljük, hogy hordozottak és hordozók vagyunk egyszerre. Gazdagító ajándék, amely a saját életünkön túl biztonságot jelent gyermekeink számára is. Előszobánk falán egy finn fatábla olvasható „Új reggel – új kegyelem!” – felirattal. A házastársi szeretet is ilyen kegyelemből megújuló kapocs. A házassági szeretet a hitnek és a reménynek kettőnk közösségében megvalósuló kapcsa.