A programra a kettősség lehetne jellemző, a kettősség, amelyben a különböző felek jól megférnek egymás mellett. Az áhítat első felének magyar eredetű koráljai álltak szemben a prédikáció utáni német eredetű énekekkel, az est zárása pedig, a latin himnuszból származó német korál magyar fordítása, a Krisztus, ki vagy nap és világ (EÉ 109) hídként kötötte össze őket.

A másik ilyen ellentétpár a feldolgozások keletkezési idejében mutatkozik meg: az egészen korai, 16. századi magyar dallamok váltakoztak az azokat modern stílusban feldolgozó 20. századi és kortárs zeneszerzők műveivel, s ez a két teljesen különböző hangzás különleges élményt nyújtott mindenkinek.

A karvezetők, Ecsedi Zsuzsa, Bence Gábor és Németh Sándor minden korál előtt néhány mondatos ismertetőt adtak, amelyekből kiderült a szövegek és dallamok keletkezési ideje, valamint több, kevéssé ismert, érdekes tudnivaló is. Ebből a szempontból talán a második korál, a Paradicsomnak te szép élő fája (EÉ 365) hozta a legtöbb – az énekeskönyvben nem szereplő – információt. Jelen korál eredeti változata 17 versszak hosszúságú, amelyből a mai református énekeskönyv tizenötöt közöl. Ezt a tizenöt strófát énekeltük végig, ami majd’ tizenöt percet vett igénybe ugyan, mégis csodálatos zenei és irodalmi élményt nyújtott. Az ének szövege a passiótörténet, amely Krisztus keresztfán mondott hét szavára épül, gyönyörű, régies magyar nyelvhasználatban. Ezen ének Herbert Wulf által komponált többszólamú strófái előtt Gárdonyi Zsolt azonos koráldallamra írt orgonameditációt hallgathatták, amelyek kifejezően jelenítették meg a szöveg tartalmát.

Az énekek között volt két zsoltárparafrázis is. Az elsőként elhangzott Ne hagyj elesnem, felséges Isten (EÉ 79) a 71. zsoltár Nagybánkai Mátyás 16. századi átdolgozásában; a prédikáció után pedig a 103. zsoltár szövegét feldolgozó Én lelkem, áldva áldjad (EÉ 45) német eredetű hálaadó koráldallam csendült fel Philipp Heinrich Erlebach hangszerkíséretes kórusletétjével váltakozva (közreműködött Ferenczi Zsófia és Binderné Sólyom Tünde fuvolán, Gombos Arikán gordonkán).

Ez utóbbi éneket a szintén német eredetű Mind adjon hálát Istennek (EÉ 54) követte, amelynek több szólamban énekelt versei a korál dallamát író Johann Crüger harmonizálásában szólaltak meg.

Az áhítat záróéneke egyik személyes kedvencem volt, a Krisztus, ki vagy nap és világ. Ez az ének egy latin himnuszból kialakított német korál, amelynek van magyar dallamváltozata is, melynek érdekessége, hogy a strófa utolsó sorát megismételve az eredetileg négysoros ének ötsorossá bővült. Éneklésekor az egyszólamú dallam a 17. századi Samuel Scheidt feldolgozásával váltakozott.

Kezdésként a rövid harangozás után Németh Sándor Sigfrid Karg-Elert Nun danket alle Gott korálelőjátékát orgonálta, s eme impozáns nyitás ellentéteként a záróének után a kórus és a gyülekezet csendben vonult ki, ami még jobban kiemelte az este lényegét. A budahegyvidéki gyülekezeti énekkar, a Fővárosi Protestáns Kántorátus, a kelenföldi gyülekezeti énekkar és a Pax et Bonum Kamarakórus adta a többszólamú kórushangzást, a hangsúly azonban egyértelműen a korálok közös éneklésén volt, nem pedig a kórusok zenei teljesítményén.

Mindenki, aki eljött ezen az estén, egy nagy kórussá egyesült, akik mind ugyanazt hirdették, és cseppet sem számított, ki mennyire képzett zeneileg. A jelenlévő közel száz fő ereje egyesült, és így egy igazi közösséggé válhattunk.

Az esemény áhítat része ugyan jóval kisebb szerepet kapott időben, mégis mondanivalója annál jelentősebb volt. Keczkó Szilvia prédikációjában a testi és lelki szükségletek fontosságáról beszélt, és végső konklúzióként megállapíthatjuk, hogy az általunk énekelt korálokkal elérhetjük a kitűzött célt. A célt, hogy figyelmünket a testi dolgokról a lelkiek felé fordítsuk, emellett pedig gazdag lelki táplálékhoz is juthatunk ezen énekek által.

Egy jóleső apróságot szeretnék még megemlíteni: nagyon kedves dolog volt, ahogyan a próbát megkezdhettük. Egy rövid imádság hangzott el, amelyet egy kórus- és gyülekezeti tag írt külön erre az alkalomra. Ezzel az imádsággal a próba első percétől kezdve békesség uralkodott az események felett.

Köszönettel tartozunk tehát a szervezőknek, hogy ilyen színes és mégis egységes estét élhettünk át együtt.