Dietrich Bonhoeffer 1936-os katekizmusának (Konfirmanden-Unterrichtsplan. Zweiter Katechismus-Versuch) egyik érdekessége, hogy arra a kérdésre, melyek a legfontosabb hitvallásai egyházunknak, a következő a válasz: „A Kis és Nagy káté, az Ágostai hitvallás, a Schmalkaldeni cikkek és a barmeni zsinat nyilatkozata.”

Ez utóbbit sem a Magyarországi Református Egyház, sem pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház nem sorolja hitvallási irataihoz, ám mindkét felekezetnek közös kincse, amely gyakori alapja és kiindulópontja az egyház és állam kapcsolatát értelmező megnyilvánulásaiknak.

A Barmeni teológiai nyilatkozatot 1934. május 31-jén fogadta el a barmeni zsinat – ami egyebek mellett példája a protestáns belső ökumené korai megélésének – a Hitvalló Egyház alapiratának. Ebben a zsinat szembehelyezkedik a náci ideológiával, a hatalomgyakorlásban megvalósult egyeduralommal (Führerprinzip), annak egyházon belüli megvalósulásával (Reichsbischof), a politikai messianizmussal, valamint az antiszemitizmussal. A Német Keresztényekkel szemben vallják, hogy „az egyházhoz tartozás nem függ sem a vértől, sem a fajtól, hanem egyedül a Szentlélektől és a keresztségtől”. Megfogalmazták, hogy a jelenlegi birodalmi egyházkormányzat pusztítja az egyházat az idegen előfeltételek érvényesítésével. Két részletet emelünk ki most a hitvallásból, az első:
„Elvetjük azt a hamis tanítást, hogy az egyháznak igehirdetése forrásaként Istennek ezen az egy igéjén kívül és e mellett még más eseményeket és hatalmasságokat, alakulatokat és igazságokat is Isten kijelentésének lehetne és kellene ismerni.”

A fenti idézetben a teológiai gondolkodás igecentrikussága és elsőbbsége mutatkozik meg szemben a korabeli általános vélekedéssel, amelyet Adolf Hitler démoni messianizmusa határozott meg.  Igaz ez a háború, az erőszak és a gyilkosság sajátos kivételeinek értelmezésére is, amely a náci ideológiában megjelent.

A teljes cikk itt érhető el.