Sosem voltam az a zöld aktivista, aki másokat győzköd a környezetvédelemről, szerintem ez nem is mindig célravezető. Úgy gondolom, hogy az átlagembernek kell valami egészen gyomorba vágó élmény ahhoz, hogy tudatosuljon benne, mekkora a baj. Ez országunkban sokak esetében egy tanulmány megjelenése volt, mely először megkongatta a vészharangokat. Aztán hihetetlen sebességgel és hatalmas népszerűséggel terjedtek a különböző posztok, melyek műanyagböjtre és egyéb akciókra szólították fel az internet népét. Jómagam is elkezdtem tudatosabban figyelni a környezetre, ez azonban nem megy csettintésre, egyik napról a másikra. A következő pár sorban bemutatom saját erőfeszítéseimet, melyek korántsem tökéletesek, de az első lépéseket sosem szabad lebecsülni!

Szembesítés

Kezdetnek úgy döntöttem, szembesítem magamat a valósággal, és megnézek olyan filmeket vagy tartalmakat, melyeket eddig a lelki kiegyensúlyozottságom megtartásának érdekében kerültem. Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy nem görgetek tovább, ha meglátok egy környezettudatos posztot, hanem elolvasom. Képzem magamat, emésztem az információt, ami vagy gyötrő bűntudathoz vezet, vagy elégedett vállveregetéshez. Olyan filmeket is felkutattam, melyekről már sokat hallottam, de a fent emlegetett nyugalmi állapot miatt elkerültem őket. Ilyen A divat ára című, 2015-ös, döbbenetes és megrázó dokumentumfilm, mely zseniálisan foglalja össze a divatipar összes bűnét, melyet a profit érdekében elkövet az emberek és a környezet ellen. A film megtekintése után egész egyszerűen lehetetlen tartani korábbi hozzáállásunkat a divathoz. Az egyik ismerősömre olyan mély hatást gyakorolt, hogy azóta sem vásárol fast fashion üzletben. Bevallom, én kicsit tartottam tőle, hogy ugyanezt a hatást fogja belőlem is kiváltani, így a kényelem érdekében sokáig halogattam a film megnézését. Egy ilyen filmélmény után azonban a kényelem fogalma teljesen átértékelődik.

A cikk itt folytatódik.