A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.

Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.

Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.

(46. zsoltár)

Keresztény gyülekezet! Szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Dés László és Geszti Péter legújabb zenés darabja a Pál utcai fiúk a bemutató óta telt házzal megy a Vígszínházban. Molnár Ferenc világhírű remekművét nagyon izgalmas módon jelenítik meg a művészek, és van egy dal, ami különösen is nagy sláger: Mi vagyunk a grund. Nemcsak fülbemászó dallama miatt, de a darabon túlmutató szövege miatt is, melyből részletet hallhattunk, és amely arról szól a maga populáris módján, hogy igenis vannak pillanatok az ember életében, amikor ki kell állni.

Ki kell állni egymásért, egy közös történetért, valakikért, valakiért, valami olyan ügyért, amiért ha kell élni, halni és kész az ember.

Egy grund, egy hely, egy ügy. Egy közösség, egy csapat, benne minden, ami kell: szeretet és irigység, hatalom és árulás, összefogás és széthúzás, élet és halál. Mert ahogy az idézetből is hallhattuk: „álljunk bele, ha kell”, vagy ahogyan a dal véget ér ismételve a nagy kérdést: „Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért? Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért?”

Tovább a KötőSzó blogra.