Ez csak akkor tűnik meglepő és provokatív állításnak, ha azt gondoljuk, hogy a lelkészek a hívek fölött állnak, hogy ők lelkészi mivoltuknál fogva jobbak, tisztábbak, mint mi, nem lelkészek. Azaz: ők nem is tudnak senkit bántani. Protestáns hitünkből azonban ennek épp az ellenkezője következik: a lelkész is ember.

Olyan emberek, mint a többi. Mégis jobban fáj, ha az bánt, akitől az isteni szeretetet, a gyógyulást várjuk. Tévesen. Ó, de gyakran elfelejtjük mi, protestánsok, hogy Isten közvetlenül szeret és gyógyít! 

Van olyan lelkész, aki mindent és mindennek az ellenkezőjét képes levezetni a Bibliából. Aki minden alkalommal talál egy igét, amellyel érvelését, érdekeit alátámasztja. Aki kihasználja, hogy az ige kétélű kard, és lesújt vele, ha szükségesnek látja.

Van olyan lelkész, aki a csoport-, gyülekezeti és (egyház)szervezeti érdeket az embertársáé fölé helyezi. Aki számára a gyülekezet egysége, rendje, gyarapodása fontosabb, mint annak egyes fájdalmakat viselő, sokszor talán valóban elviselhetetlen tagjai.

A cikk itt folytatódik.