Ehhez kellett találni egy témát is, aminek az egyházi közbeszéd középpontjába emelésével elfogadhatatlanná lehetett tenni a demokrata pártot a keresztény szavazók számára. Hogyan lett egy addig marginális teológiai témából a kampányszlogen, amellyel ma is választásokat lehet nyerni? Cikkünk ezt a folyamatot járja körül egy olyan ember beszámolójának köszönhetően, aki maga is részt vett ezeken a találkozókon.
A kísértés, hogy az egyházi vezetők gyülekezetükre gyakorolt befolyásukat világi vezetőknek engedjék át világi javakért cserébe, feltételezhetően olyan idős, mint az egyház maga. Múltunk, jelenünk számos olyan példát kínál, amikor elöljáróként vagy egyszerű keresztényként gyengének bizonyultunk ellene. Ez a cikk ezek közül egyet kíván bemutatni, mely ebben a témában kiemelkedően érdekes lehet, jól dokumentáltsága, illetve máig tartó hatása miatt.
A jó dokumentáltság egyszerű okból fakad. Szemben a számos példával, amikor az érintettek minden eszközzel titkolóznak, és kikérik maguknak a vádakat, ebben az ügyben az érintett, és aki beszámol a nagyhatású megállapodásról – vagy ahogyan ő nevezi: összeesküvésről –ugyanaz az ember. Frank Schaeffer más befolyásos amerikai keresztény vezetőkkel, republikánus párt tisztviselőkkel és volt amerikai elnökökkel való egyeztetéseiről, és az ott kötött alkukról mesél első kézből, egy 2014-es cikkében.
Schaeffer neve ismerős lehet a 20. századi amerikai kereszténység történetét ismerők számára. Frank apja, Francis, evangéliumi presbiteriánus pásztor, a L'Abri közösség megalapítója Billy Graham után valószínűleg a legbefolyásosabb vezetője volt az amerikai evangéliumi protestáns mozgalomnak.