„Összeomlással fenyeget társadalmaink léte és az élet a Földön” – intette Kopp a nagygyűlés résztvevőit. „Egy halott Földön pedig az emberek nem fognak tudni élni” – tette hozzá. A gazdaság a mai világ egyik krízisfaktora és ez a fő kihívás, ha arról van szó hogy legyőzzük az ökonómiai válságot.

A globális „overshoot” helyzete

Martin Kopp tagja a Franciaországi Elzász és Lotharingiai Egyesült Protestáns Egyháznak, a Strassburgi Egyetem doktorandusza és korábban a klímaváltozás referense volt az LVSZ-nél.

A teremtés – nem bocsátható áruba altéma kapcsán az előadó utalt arra, hogy a gazdaságtudományok és a gazdaság maga „a mai világ fő mozgatórugói. Ezért a gazdaságtudományok és a gazdaság az, amelyekkel először konfrontálódnunk és vitáznunk kell.”

Kopp előadásában utalt azokra a tudományos vizsálatokra, amelyek lefektették, hogy a Föld természeti tartalékainak emberi kihasználása, az úgynevezett ökológiai lábnyom már 1970 óta meghaladja a bolygó kapacitását és ez fenntartható módon nem lesz képes az élet támogatására.

„Évente már 1,6 bolygónyi erőforrásre lenne szükség. Más szóval masszívan leterheljük a bolygó készleteit, azaz globális »oveshoot« helyzetében vagyunk” – intett.

A gazdasági növekedés helyett a hasznosság viszonyát, vagy az emberek érdekeit kellene nézni, de az ortodox ökonómiában csak a gazdasági növekedés az egyetlen önmagában való érték. Magáért a növekedésért szeretnének növekedést elérni. Nem veszik figyelembe azokat a modelleket, amelyeket fel kell áldozni ezért a fajta gazdaságért, azaz a környezet károsodása nem számít.

Hosszú távó LVSZ-elköteleződés és -támogatás

Kopp a Föld ökoszisztémáját érintő kritikus helyzetet kilenc mérőszámmal illusztrálta. Négy merőszám jelenleg már a kritikus szinten van.

A föld kihasználtsága és a klímaváltozás a legmagasabb rizikófaktorban érinti a Földet. A biodiverzitás lecsökkent és a foszfor-, valamint a méreganyag-körforgás magas. Ezek szintén magas rizikófaktort eredményeznek. „Mindezek olyan határértékeket jeleznek, melyeknek az átlépése a Föld ökológiai rendszerének visszafordíthatatlan változását eredményezhetik.”

Az előadó dicsérte az LVSZ folyamatos elköteleződését a teremtés védelmében és elmondta azt is, hogy az egyházközösség először 1977-ben, a hatodik nagygyűlésen a tanzániai Dar Es Salaamban foglalkozott a témával. „Azt hiszem, elértük azt a pontot, ahol a teremtés-etikáért tett fáradozásaink teológiai érettségre jutottak” – mondta, majd hozzátette: – Manapság az a kérdés, hogyan kell a továbbiakban cselekednünk? Az ökológiai kihívásoknak megfelelő akciókat hívjunk életre, mélyítsük el és erősítsük meg ezeket?”

„Közösség az Élet Urával”

Kopp beszélt arról, hogy szükséges egy új célért a meghirdetett új vízió, és arra kérte a lutheránus közösséget, hogy kezdjen három területen cselekedni. Az első, a spirituális, újfajta gondolkodást kíván. „Meg kell térnünk a szívünkben. Amíg a gazdasági mód a vágyat értékeli, ami Pál apostol szerint a hamis istenek tiszteletével azonos, addig a mi értékeink az elégedettség és az egyszerűség – mondta. – Nem szolgálhatunk Istennek is és a Mammonnak is. (Mt 6,24).”

A második terület egészen konkrétan más életmódot kíván: „Mindannyiunknak többet kellene tennünk. Ez az életünk minden területét érinti, többek között a lakást, a közlekedést, a táplálkozást, a szabadidőt és a ruházkodást is.

A harmadik terület a keresztényekhez szól: menjenek el választani, kötelezzék el magukat és lehetőség szerint a klímaváltozást a politikai szinteken is tematizálják. „Lehetőség van arra, hogy valamit tegyünk, így a társadalmunknak jobb lesz és fontos, hogy a szükségleteinket tartsuk a bolygó eszközeinek keretei között. Végül pedig lehetőségünk lesz így Isten kegyelme által megszabadulta, az Élet Urával közösségben lenni” – zárta gondolatait.

Kopp előadásához két véleményt hallgattak meg, így az Amerikai Evangélikus Egyház lelkésznője, Monica Villarreal és a Pápua-Újguineai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Jack Urame szólhatott hozzá.