Napjainkban is aktív, összetartó, befogadó közösség a tatai evangélikusoké, történetük egészen a reformáció koráig nyúlik vissza – rajzolódik ki a több mint három évtizede (!) itt szolgáló lelkész szavai nyomán.
A tavairól, váráról és Európa-szerte híres vadlúdjairól nevezetes város evangélikus gyülekezete 2026-ban lesz százéves. A reformációba gyökerezés azonban több évszázados: az első írásos emlék 1578-ból való, ebben a magyaróvári várkapitány a soproni tanácstól lelkészt kért Tatára, tábori papnak.
Belépve a templomkertbe, Franko Mátyás az impozáns harangtornyot és harangot mutatja, amelyet 2000-ben a Széles családtól adományként kaptak: „Itt minden tárgynak, minden bútornak története van!” – kezdi lelkesen. Az egykori imaházból 2000-re templommá bővített épületben és gyülekezeti házban vezet körbe először házigazdánk. A padok oldalán az előző napi esküvő virágdíszei hirdetik: az alig megkezdődött új évben is volt már itt esketés.
Áldást hozó keresztelőkút
„A millenniumot megelőző évekre a vasárnapról vasárnapra megjelenő hetvennyolcvan fő kinőtte az imaházat, ezért 1997-ben elkezdtünk álmodni, tervezni és adományt gyűjteni a bővítésre. Isten kegyelméből apránként minden megvalósult! Az oltárképet – a Gecsemánékertben imádkozó Jézus, ismeretlen festő műve – közelebbről megvizsgálva szembetűnik egy sok évtizeddel ezelőtti rongálás maradványa: a térdelő alak nyakától lefelé mintegy nyolcvan centiméter hos szan késsel felszakították a vásznat. A sérülést Jakus Sándor, a gyülekezet akkori gondnoka eltüntette, ő a szabad idejében olajjal és akvarellel is igen szépen festett, így tényleg csak közel hajolva fedezhető fel a sérülés. A templom keresztelőkútját a reformáció indulásának ötszázadik évfordulója évében kaptuk adományként dr. Roszík Pétertől, Bánfi Brigittától és Roszík Dórától. Áldást hozott: az elmúlt évben is tizenhat keresztelőnk volt: pontosan kétszer annyi, mint a temetés. A padok Gerényesről, az egykori német gyülekezet templomából kerültek ide, az orgona sípjai Tatabányáról, némi kerülő úton, Tamásiból egy orgonaépítő révén. Most éppen fűtésrekonstrukción dolgozunk: végre lesz egy előre beprogramozható modern gázkazánunk is!” – sorolja. Látszik, hogy mennyire együtt dobban Franko Mátyás szíve a gyülekezettel és annak templomával. Így folytatja: „Még az egyházi textíliák is üzenetet hordoznak! Mindegyikről tudjuk, ki adományozta – Farkasházi, Csizmazia, Szajki, Sümegi család, csak a legutóbbiakat hadd említsem –, de nem egy közülük a tatai ökumené tárgyi bizonyítéka: az áldott emlékű Virág János tatai kapucinus szerzetes baráti felajánlása útján kerültek hozzánk Németországból. A kültéri eseményeken használt térdeplőnk terítője is ilyen. Az elmúlt évben mintegy nyolc hónapon át mi segítettük ki a tóvárosi reformátusokat »templomhasználattal«, mert az imaházuk teljes felújítás alatt állt; ádventben már harangot is szenteltek. Felső-Tatán pedig – hasonló okból – a reformátusok tették ugyanezt a katolikus testvérekkel.” Így is bizonyságot tesz tehát Tatán, a vizek városában az Élő Vízről, a Jézus Krisztusban való egységről az év ötvenkét hetén át a városban szolgáló papok, lelkészek és hívők közötti testvériség.
Messenger és nyomtatott lap
A gyülekezet története küzdelmes: összefonódik Komárom és Tatabánya evangélikusainak sorsával. 1926-tól él itt önálló gyülekezet, a Tatával majdnem ös szenőtt kis falvak hívei is ide járnak. Nagy ünnepeken mintegy százan-száztízen töltik meg a templomot a számontartott mintegy százhatvan evangélikusból. Tata kedvelt turisztikai célpont, várral, két tóval, mindez sokakat vonz. Szép számú lutheránus is felkeresi a várost a szabadsága idején, s egyre többen választják esküvői helyszínül a templomot.
Franko Mátyás hivatalosan 1988 márciusa óta, de menyasszonya révén és későbbi apósát helyettesítve a szószéken 1984 óta szolgálattevője az Úristennek Tatán. (Egyébként Csabacsűdről származik, Zátonyi Pál volt a konfirmáló lelkésze – mondja.)
Mi változatlan, s mi újult meg több mint harminc év alatt? – kérdezem tőle. „Itt a földön semmi sincs az örökkévalóságra elkészítve! – válaszolja. – Nem éltem meg soha tragikusan, ha valami már nem működött – szórványban ez gyakori jelenség –, hiszen változik az emberek élettempója, a szokások is változnak, ilyenkor új formákat kell keresni.”
Ez a rugalmasság a konfirmációi felkészítésben is tetten érhető. A lelkész zseniális módon alkalmazza korunk technikáját a fiatalok megszólítására. A másfél-két éves konfirmációi előkészítést például kezdetben a Skype, majd a Hangouts nevű internetes alkalmazáson keresztül tartja, a tananyaga az interneten, a Tanseged.lutheran.hu nevű, saját szerkesztésű honlapján érhető el képek, fájlok formájában. A gyerekek nagyon értékelik modern papjukat.
Kreativitása kimeríthetetlen, a kommunikációs csatornákat – mint vérbeli sajtós – remekül használja a különböző generációk megszólításában. Franko Mátyás ugyanis 1985-től részt vesz az egyházi sajtómunkában: a hittudományi akadémián már a Lelkipásztor szakfolyóiratot tördelte, s vezette az ott működő nyomdát. Elbűvölte az „újságcsinálás” varázsa. Ennek a szenvedélynek, második elhívatásnak a gyümölcse a színes gyülekezeti újság, a Lutherrózsa is, amely idén már a huszonkilencedik évfolyamában jár, s amelynek egy személyben a kiadója, szerkesztője, tördelője, nem kis részben a szerzője is a lelkész.
A normalitás vonzereje
Átsétálunk a gyülekezeti házba, ahol a Nikodémus Akadémia órái, a bibliaórák, a gyermekfoglalkozások kapnak helyet. „Nekünk van a legszebb Luther-rózsánk” – mosolyog Franko Mátyás a falra mutatva. Számára az egyháztörténet és az egyházi liturgikus tárgyakhoz kötődő szimbolika kiemelten fontos. „Azért szép ez a nagy, faragott Luther-rózsa – Egri György szobrászművész alkotása –, mert igazán autentikus: nem szimmetrikusak a levelei.”
Tudását a lelkész élvezetes módon adja át, tanít, és kedvet csinál, hogy a dolgok, tárgyak mögötti misztériumok világát ki-ki felfedezze. A tizennyolc éve működő Nikodémus Akadémia ennek is tere: nyitott bibliaóra, ahol keresztény alternatívát mutat fel a lelkész. „Nem az igéhez keresünk problémát, hanem a problémához igét.” Témaválasztása korszerű, emberközeli, az évek során több száz témát vettek terítékre: génsebészet, távházasság, kényes témák biblikus szempontból. „Ez érdekli az embereket: jegyzetfüzettel jönnek, kérdéseket tesznek fel. Az a tapasztalatom, hogy a legnagyobb vonzása ma is a normalitásnak van.” A harminchatodik szemesztert kezdte idén.
Gyülekezetének túlnyomó többsége értelmiségi. „Engem ez is inspirál. Próbálok felnőni a gyülekezethez az utóbbi harminc esztendőben – mosolyodik el –, az igehirdetésnél pedig jó, hogy nyitva hagyhatok kérdéseket, átadva továbbgondolásra.”
Franko Mátyás évente hatvannál több istentiszteleti alkalmat tart, virtuális gyülekezetébe pedig több ezren tartoznak: kétezer rövid áhítata elérhető a gyülekezet honlapján. Adventi hangverseny, húsvétváró virágvasárnapi egyházzenei áhítat, szeretetvendégség készít fel az ünnepekre, amelyeknek a fő szervezője a lelkész okleveles kántor felesége, Betti. Rendszeresek a nyári táborok és az istentisztelettel párhuzamos gyermekfoglalkozás is. Finn (Pielisensuu-templom, Joensuu) és luxemburgi (Esch/Alzette) testvérkapcsolat teszi teljessé a gyülekezeti életet.
Egy heterogén gyülekezetet nehéz imádkozó közösséggé formálni. Van, ami csak ökumenikus alapon lehetséges: „Működik a városban egy vasárnap esti ökumenikus imakör alkalmanként tizennyolc-húsz fő részvételével. A mi embereink is odajárnak” – tudjuk meg Franko Mátyástól.
A konfirmáció utáni időszak – hogy ne „kikonfirmáljanak” a fiatalok – kihívás a lelkész számára. Tata ebből a szempontból szerencsés: a gyülekezet összetétele fiatalos, a szülők elhozzák a gyerekeket az istentiszteletre. Legutóbb hatvan-egynéhány főből huszonnyolc gyerek volt! „Középiskolás korig érhetők el a fiatalok, utána jellemzően elkerülnek innen, máshol tanulnak tovább” – említi a kisvárosi lét egyik hátrányát. Ezért igen fontosnak tartja a személyes beszélgetéseket.
Vonzó család
„Ami az egyik legfontosabb egy protestáns lelkész életében: a család! A gyülekezetnek nemcsak papra, papára – vezetőre –, hanem papcsaládra is szüksége van” – mondja. Ez a befogadó közeg, nyitottság náluk erőteljes. Hogy erről is képet kapjunk, a beszélgetést a család pár utcával távolabbi otthonában folytatjuk.
A lelkész háttere, saját szavaival élve, kiváltságos: felesége a néhai dr. Nagy István tatai, majd óbudai evangélikus lelkésznek, az Evangélikus Teológiai Akadémia Gyakorlati Teológiai Tanszékét vezető professzornak a lánya. Dr. Nagy Erzsébet belgyógyász, pszichoterapeuta szakorvos, és a hagyományos kínai orvoslásból is diplomát szerzett. Otthonuk – amely a szó hivatalos értelmében véve nem parókia, de nyitva áll a gyülekezet tagjai előtt – alagsorában szépen kialakított közösségi helyiség, benne Betti hangszere: itt töltekezik, gyakorol és készült fel minden vasárnapi istentiszteleten aktívan zenélő, mára már felnőtt gyermekeivel: Dórával, Bettával és Mátyás-Krisztiánnal.
„Betti fiatalkora óta az orgonamuzsika és Bach szerelmese. Fóton tizenöt évesen kántori oklevelet szerzett. Gyermekeink mindhárman hangszerrel, énekkel érzik teljesnek az életüket, noha soha nem gyakoroltunk rájuk nyomást e tekintetben. Az, hogy Betti »papleány«, olyan elmondhatatlan áldásokkal jár, hogy nem lehetek elég hálás az Úristennek érte” – szól őszinte büszkeséggel párjáról a lelkész.
Frankóék az ünnepi istentiszteleteken, adventi, húsvéti egyházzenei áhítatokon és a családi alkalmakon közös muzsikálással, énekkel dicsérik Istent. Ez a családi háttér ismert és vonzó a gyülekezet tagjai előtt. Hitelessé teszi a szószéken mondott szavakat, az esküvőkön, keresztelőkön adott áldást, a vasárnapi igehirdetések gondolatait: minta, hogy több generáció hogyan járhat más-más hivatásban együtt Isten útján. „A család közrefogja a gyülekezetet, ennek üzenete van a keresők felé, és ez sokakat bevonz.”
A növekedés csodája
Franko Mátyás tavaly augusztus 20-án Tatán a kiemelkedő gyülekezetépítő, szellemi, lelki, közösségformáló tevékenységének elismeréseképpen Mátyás király díjban részesült.
Mit kér a lelkész 2020-ra? – kérdezem. „Növekedést, a Jóisten kegyelmét, hogy megmaradjunk, s hogy a tatai evangélikusok – ugyan kisebbségi egyházként – továbbra is méltóképpen tudják képviselni a lutheránus értékeket a városban. A közösségi eseményeken jelen vagyunk, és missziói lehetőségként tekintünk a Lutherrózsa újságunk terjesztésére vagy a nyilvános alkalmakon való megszólalásokra. Napjaink egyik legfontosabb feladatának az emberekkel való kapcsolattartást látom. Elengedhetetlen a személyes kontaktus a lelkésszel. Szép lassan gyarapodtunk önerőből, az elmúlt években átéltük a növekedés csodáját, s ez bearanyozta az én elmúlt három évtizedemet.”
Franko Mátyás szeretettel így emlegeti híveit: „az enyémek”. A búcsúzáskor még elmondja, mintegy szolgálatát ös szegezve: „Én is egy kis barika vagyok az Isten tatai nyájában. Azzal a különbséggel – ez kiváltság és persze teher is egyben –, hogy a Jóisten egy kis csengőt tett a nyakamba. Bármerre fordulok, mozdulok, az a csengő megszólal.”
A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2020. február 2-án.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.