Amennyiben a valóságról gondolkodunk, akkor könnyen úgy járhatunk, mint Augustinus az idő fogalmával: ha kérdezik, nem tudjuk, mi az, ha nem kérdezik, akkor tudjuk. Erre a bizonytalanságra erősít rá Benczúr Emesének a debreceni MODEM-ben bemutatott önálló tárlata. A 2010 után készült konceptuális (fogalmi, gondolati) művek ugyanis a bizonyos és bizonytalan határát mutatják be. Mit látunk, és mi a valóság? Melyik megközelítés igaz? Létezik a földön ellentmondás és egyetemes igazság? Ilyen és hasonló kérdések mentén járhatjuk be a kiállítóteret, ahol alapvetően a fogyasztói, globalizált világgal, egyúttal a saját képzeletünk és vágyaink önellentmondásait is bemutató alkotásokkal találkozhatunk. A művek előtt állva eszünkbe juthat az ismert humorista, író, Bödőcs Tibor kérdése: „A valóságot ki hallucinálja?” S bár ezt a felvetést jelentősen könnyebb lenne költői kérdésnek tekintünk, de ha a benczúri művek üzenetét komolyan vesszük, akkor bár lesütött szemmel és halkan, de bevalljuk: mi magunk.
A sörösdoboz-nyitófülekből, fülbevalókból, cukorpapírokból alkotott vagy ledes vészvillogók felhasználásával készült művek egyszerre mennek szembe a tömegtermelés, a tucatcikkek létjogosultságának kérdésével, ugyanakkor a néző számára az alkotások személyes üzenetet is hordoznak. A Munkácsy-díjas képzőművész Debrecenben szereplő műveinek többértelműségei rámutatnak a világ ambivalenciájára és a belőle fakadó egyéni létbizonytalanságra is. Az alkotások világunkról, az élet kérdéseiről, a múló örömök kereséséről mutatnak fricskát, hiszen mind anyaghasználatukban, mind tartalmi üzenetükben olyan ellentmondásokat fogalmaznak meg, melyek lerántják a leplet a jelenről, ugyanakkor az ebből keletkező új perspektíva által további kérdéseket is szülnek.
A művekkel való párbeszéd kialakítását követően felidézhetjük kortárs írónk, Grendel Lajos találó gondolatát, mely szerint „milyen szerencse, mondhatnám, hogy a valóság és fikció határán nincs útlevél-ellenőrzés, se vámvizsgálat.” Mert valóban, ha szembe akarunk nézni életünk és világunk nagy kérdéseivel, akkor el kell döntenünk, hogy mit viszünk át az újonnan felismert valóság – igazából múlékony – dimenziójába. Ugyanis – ahogy Márai Sándor mondja – „a valóság még nem az igazság. A valóság csak részlet”.
Áfra János költő , a kiállítás kurátora a benczúri művekkel kapcsolatban többek között így vall: „Ezt a kiállítást a fényhatások szervezik. Az érintésünkre csillogva hullámzó felület (Ilyen a Ragyogás című alkotás, mely először a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállításán szerepelt. – A szerk.), a világító elemekből összeszerelt fényinstallációk, fémes hatású táblaképek – figurativitás nélkül is – megidézik a sztárkultuszt és a ragyogáskényszernek alárendelt közösségi oldalak esztétikáját.” Ennek felismerése, a fenti kérdéseknek a vizsgálata és Benczúr Emese munkáinak gondolatisága együttesen vezethet és ösztönözhet minket az elsőre fényesebbnek tűnő árnyéklét világának és a tiszta fény felismerésének megkülönböztetésére. Ugyanakkor a kiállítás mindezeken túlmutat, és mintegy választásként tárja elénk a fény szakrális üzenetét. Erről a Let it be – Hadd legyen, a kiállítás címadó műve kapcsán ezt olvassuk: „A felszólítás jelzi, hogy csakis az elfogadás, az empátia vihet közelebb bennünket ahhoz a bizonyos belső fényhez, amely a megértésen túli végső igazság záloga.”
Benczúr Emese kvalitásos művei játékos formában, de etikai kérdéseket fogalmaznak meg, egyúttal megmutatják, hogy a kortárs művész miként viszonyul a minket körülvevő világhoz.
Benczúr Emese Munkácsy-díjas képzőművész. 1996-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Rendszeresen részt vesz csoportos, illetve egyéni kiállításokon, hazai és külföldi művészeti rendezvényeken. Munkái olyan neves nemzetközi eseményeken kerültek bemutatásra, mint a Velencei és Liverpooli Biennálé vagy a Manifesta. Alkotásai megtalálhatók több nagyobb köz- és magángyűjteményben (Ludwig Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, MUSAC Museo de Arte Contemporáneo de Castilla y León, pécsi Modern Magyar Képtár).
Benczúr Emese: Let it be
Debrecen, MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központ
2018. augusztus 17. – 2018. október 28.