– Kiknek szól a tábor?

– Azokat a gyermekeket hívtuk meg a táborba, akiknek a szüleik börtönben vannak vagy voltak. Idén hét Büntetés-végrehajtási Intézetben szabadságvesztését töltő szülő tizennyolc gyermekét tudjuk nyaralni vinni a mátraszentimrei Tessedik Sámuel Gyermeküdülőbe. Tavalyi évben az Isten családja témakört dolgoztuk fel, azzal foglalkoztunk, hogy mit jelent családban, közösségben lenni. Az idei tábor mottója az „örömbe öltöztettél Uram” (Zsolt 30, 12) lesz, azaz azt keressük, hogy mit jelent az öröm és hogy lehet azzal élni. Mindezt nemcsak direkt módon kívánjuk érzékeltetni, hanem feladatokon, sorversenyeken vagy az alkotás szépségén keresztül szeretnénk, ha rájönnének a fiatalok arra, hogy igenis van helye az életükben az örömnek még akkor is, ha nagyon nehéz helyzetben vannak.

– Egy szülő büntetett előélete kihat a gyermek szocializációjára. Mi a célja a tábornak?

– Sok esetben látjuk azt, hogy ezek a gyermekek elkallódnak, rossz társaságba kerülnek. Többször a szülő jelzi, hogy nem tud mit csinálni gyermekével. Első és legfontosabb feladatunk az, hogy erősítsük őket a kitartásban. A táborban megismerkedhetnek valakivel, és reményeink szerint Jézussal is, aki számukra példát mutathat és segítheti őket a mindennapok során. Azt szeretnénk, hogy ezeknek a gyermekeknek a mókán és táborozáson kívül egy olyan utat tudnánk mutatni, ami az ő életükben változást hozhat.

– Milyen módon jelentkeznek a gyermekek a táborra?

– Örömmel tapasztalom, hogy a börtönben lévő szülők lényegében bármit megtesznek annak érdekében, hogy gyermekeik eljöhessenek velünk egy hétre nyaralni. Nemcsak a jóvátétel vagy a bűntett felismerése vezérli erre őket, hanem rádöbbentek arra, hogy milyen fájdalmat okoztak családjuknak. Sok esetben ez azonban kevés, mert az otthon lévő másik szülő vagy a rokonok mégsem engedik gyermeküket a táborba. Idei esztendőben is közel hatvan fiatalt kerestünk meg, akikből a fent említett nehézség, vagy más táborral történő időpontegyezés miatt alakult ki a mostani létszám.

– Az érintett családok nehéz anyagi helyzetben vannak. A tábor költségei mennyire hárulnak a szülőkre? Vannak támogatói kezdeményezéseteknek?

– Idén a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet nemcsak anyagilag, hanem egy testvér-gyülekezeti támogatást is szerzett nekünk. Egy dán egyetemi gyülekezet tízezer dán koronával támogatja az üdülést. Így lehetőségünk van arra, hogy napi ötszöri étkezést biztosítsunk a résztvevőknek és jobbnál-jobb programokat! Ennek a segítségével tudjuk biztosítani azt, hogy a nehéz szociális és anyagi helyzetben lévő családoknak semmilyen anyagi kiadást ne jelentsen a tábor.

– A Magyar Testvéri Börtöntársaság nemcsak börtönviselt szülők gyermekeivel, hanem börtönmisszióval is foglalkozik. Mekkora taglétszámmal és az ország hány börtönében vagytok jelen?

– Jelenleg kétszázkilencven munkatársunk rendelkezik olyan igazolvánnyal, amely lehetővé teszi országos és megyei intézetek missziós céllal történő látogatását. Bár önkéntes missziósaink nem jutnak el az ország összes börtönébe, viszont programjainkkal mindegyikben jelen vagyunk. Így az Angyalfa programunk – gyermekek karácsonyi megajándékozását jelenti a fogvatartott szülő által –, vagy az idén hatodik alkalommal megrendezésre kerülő országos bibliavetélkedő, illetve az imahét mind a harminchat büntetés-végrehajtási intézetre kiterjed.

– Mennyire élnek a szervezetetek által biztosított programokkal a fogvatartottak?

– Be kell vallani, hogy nagyobb mértékben, mint egy kinti gyülekezetnél! Azt látjuk, hogy a fogvatartottak nyitottak és érdeklődők lelki programjainkra. Örömteli, hogy az új büntetés-végrehajtási törvény értelmében a befogadásnál sokkal markánsabb szerepet fog kapni a börtönlelkész, akinek a tevékenysége egyik részeként tájékoztatja a fogvatartottat a vallásgyakorlási lehetőségekről. 

– Nemcsak irodai munkára, hanem börtönlátogatásra is kiterjed tevékenységed. Mit jelent számodra az, hogy hétről-hétre börtönben tartasz foglalkozásokat?

– Én semmiképpen sem úgy tekintem, hogy fogvatartottakhoz megyek, hanem úgy, hogy egy másik, speciális gyülekezetbe érkezem. A váci börtönben egy élő keresztény közösség működik, ahol testvéreink várják azt, hogy akár teológusokkal vagy missziós csoportokkal meglátogassuk őket. Az ő kérdéseikről vagy Isten szeretetéről beszélgetünk együtt. Igyekszünk őket bátorítani, a nehéz időkön átsegíteni.