Bácskai Károly

Az igetanulmányozás nehéz munka. A felületes bibliaolvasás gyakran vezet téves következtetésekhez Isten akaratával kapcsolatban. Éppen ezért döntő fontosságú bizonyos alapelvek ismerete ahhoz, hogy megértsük a Szentírás adott szakaszának valódi jelentését. A bibliaértelmezés mai helyzetéről kérdeztem lelkészi munkaközösségi ülésre meghívott előadónkat, dr. Bácskai Károly adjunktust, Evangélikus Hittudományi Egyetemünk Újszövetségi Tanszékének vezetőjét.

Húsvét minden rá vonatkozó újszövetségi részlet ellenére – némelyeknek talán éppen azok miatt –, de kétezer év igehirdetése és értelmezési kísérletei dacára is, titok marad. A 20. század érzékeny lelkű, mértékadó magyar költője, Pilinszky János egy húsvéti elmélkedésében a végső virradat előszelét említi. „Az ember csak megtapasztalhatja érintését, de útjait ki nem fürkészheti. A végtelen Isten és a véges ember drámájában ez a kifürkészhetetlenség Isten szeretetének örök előjoga. Megértenünk lehetetlen, de bármelyikünk megbizonyosodhat róla, s ez a bizonyosság nemcsak a világ szeszélyeit és esetlegességeit, de bensőséges erejével még törvényeinek bizonyosságát is véghetetlenül fölülmúlja.” (Isten dicsősége, Új Ember, 1970. március 29.)

Emberöltőkkel az első karácsony előtt fogalmazta meg az atomtudósok úttörője, a görög Démokritosz (Kr. e. 4. század), hogy az élet ünnepnapok nélkül olyan, mint egy hosszú út vendégfogadók nélkül. Az atomkorszak mélyén ez a szerény kis írás boldog ünnepet, áldott karácsonyt kívánva, szeretettel fogadja Olvasóját, hogy pár percre megálljon és megpihenjen útján.

Az élet ünnepnapok nélkül olyan, mint egy hosszú út vendégfogadók nélkül – fogalmazta meg emberöltőkkel az első karácsony előtt az atomtudósok úttörője, a görög Démokritosz (Kr. e. 4. század). Az atomkorszak mélyén ez a szerény kis írás boldog ünnepet, áldott karácsonyt kívánva, szeretettel fogadja Olvasóját, hogy pár percre megálljon és megpihenjen útján.

„Átüt-e gyülekezeteink életén, kiviláglik-e egyházi alkalmainkból, sugárzik-e családi kapcsolatainkból, hogy Krisztus mai követőiben is valami magasabb erő, valami többlet-energia munkálkodik? Jaj, ha az egyház és a kereszténység kimerül abban, hogy egy valamikori dicsőség vagy tekintély után áhítozik és lohol ahelyett, hogy új utat keresne és találna magának az emberekhez. Jaj, ha a nagyobb presztízs, a szebb társadalmi imázs, a jobb statisztikai mutatók és az anyagi gyarapodás profán oltárán elvérzik az őszinteség, a becsület, a tisztesség, az önzetlenség és a segítőkészség.” Bácskai Károly, újszövetséges teológus meditációja pünkösd ünnepére.

Maglód – „Nagyon jól beszélt!” „Igen, tényleg igazán szép volt!” Efféle mondatfoszlányok szűrődtek ki az evangélikus templomból június 12-én,a dél körül kiáramló gyülekezet soraiból.