Balicza Iván

[Jézus] így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lk 19,40)

„Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!” (Zsolt 4,7)

Mindenünnen azt hallom, olvasom, hogy ez a karácsony és szilveszter más lesz, mint az eddigiek. A Covid-19 járvány miatt kénytelenek vagyunk visszavonulni otthonunkba, nem lesznek nagy találkozások, sem bulik, zajos, petárdás ünneplések. Szűk körben és csendben fogunk ünnepelni. Sokan nehezen viselik ezt a csendet. Mit kezdhetünk vele? Lehet-e valamiféle haszna?

Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! (Ézs 58,7)

Isten mondja: Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket… (Jer 31,9a)

Budapest – Budavári legendák címmel különleges szabadtéri fotókiállítás nyílt a budapesti Várkert Bazár déli panoráma teraszán. A tárlaton a budai vár emblematikus lakóival, vagy a várral szoros kapcsolatban élőkkel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A kiállításon többek között Balicza Iván evangélikus lelkész portréja, valamint rövid bemutatkozása is megtekinthető.

Krisztus előtt 597-ben nemzeti tragédia sújtotta Izraelt. A Közel-Kelet akkori leghatalmasabb birodalma, Babilónia meghódította, és deportált több tízezer izraelit, az uralkodó osztály tagjait, az előkelőket, mesterembereket. Az ország szinte működésképtelenné lett. A hódítók lerombolták a jeruzsálemi templomot is. Ez volt a zsidó nép babiloni fogsága, egyfajta akkori „malenkij robot”. Mind az elhurcoltak, mind az otthon maradtak nemzeti gyászként élték meg ezt.

Szeptemberi igénkkel Pál apostol Jézus keresztje elé állít bennünket. A kereszt elé, ahol Isten Fia önként szenved, és vállalja a halált, hogy az embervilágot megbékéltesse Istennel. De miért is kell megbékéltetni az embert Istennel? Talán haragszik az emberre Isten? Nem megértő, megbocsátó, szerető Isten-e Isten? Ma már sokan úgy tartják, hogy nem ildomos, nem korszerű, pszichológiailag helytelen Isten haragjáról, ítéletéről beszélni. Istenből jóistenkét, Jézusból barátot, sőt Jézus havert formáltunk, és azt mondjuk, amit Voltaire, hogy Isten – ha van egyáltalán – úgyis megbocsát, mert az a dolga.

Ki vagyok én? Mennyit érek? Miért születtem ilyennek? Nőnek, férfinak, magyarnak? Ha mások lettek volna a szüleim, ha más körülmények között növök fel, jobb lenne az életem? Talán nincs senki, aki ezekkel vagy hasonló gondolatokkal, kérdésekkel ne nézett volna szembe.

Templomszentelési ünnepen vagyunk. Salamon király felépítette azt a templomot, amelyre már Dávid király és az egész nép régóta vágyódott. A gyönyörű jeruzsálemi épület elkápráztatja és örömmel tölti be az emberek szívét. Mindenki örül és ujjong. Van templomunk! Van, ahová mehetünk istentiszteletre, dicsérni az Urat, hálát adni, imádkozni. Így van ez ma is, ha felépül valahol egy templom.