Berzsenyi Dániel

Május 7-én ünnepeljük a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium névadója és egyik leghíresebb diákja születésének 245. évfordulóját.

Minden időben érdemes a Somogy megyei Niklára, a Berzsenyi Dániel-emlékházba látogatni, de aki szeptemberben keresi fel az evangélikus költő egykori kúriáját, az szerencsés esetben emlékbe felszedhet egy gesztenyét a „Dani uraság” saját kezével 1814-ben ültetett szelídgesztenyefa alól. S ha már arra járunk, a „niklai remete” egykori házától néhány percre található temetőben az 1776. május 7-én Egyházashetyén született koszorús költőnk síremlékénél elhelyezhetjük az emlékezés virágát, a falu központjában pedig a két éve nyitott interaktív méhészeti kiállításon a gazdálkodó Berzsenyi kedves tevékenységéről, a méhészkedésről tudhatunk meg többet, játékos formában. Mindezekről Komóczi Roland múzeumigazgató mesélt ottjártunkkor.

A soproni evangélikus líceum nyughatatlan lelkű diákja Ovidius nyomán mottóul jegyezte be oskolai évkönyvébe: „Video meliora proboque, deteriora sequor”, azaz: „Látom és helyeslem a jobbat, de a rosszabbat követem.”

Régi emlékeket felidézve, örülve a találkozásnak beszélgettünk tavaly szeptemberben Nemescsón az artikuláris napon Esztergályos Jenővel és Szomjú Tamással, amikor a celldömölki gyülekezet gondnokához fordulva Jenő egyszer csak megkérdezte: „Tamás, emlékszel még, hol szólt legerőteljesebben a magyar himnusz?” Meg sem várva a választ, már rá is vágta: „Celldömölkön, az evangélikus templomban, a Berzsenyi-napon!”

„Barna kovács áll isten háta mögötti műhelyében” (Németh László: Az én katedrám)

Berzsenyi Dánielre (szül. 1776. május 7.) úgy emlékezünk, mint „őszi emberre”, noha alig-alig lehetett fehér szál a hajában-bajuszában, amikor Niklán végsőt sóhajtott. Abban az ágyban, amelyet úgy tétetett le a helyére, hogy onnan az el nem mozdul többet, ott várja gazdáját estéről estére. Harmincas életévei közepén írja a távoli – ekkor még szinte kamaszos rajongásától besugárzott – mesternek, Kazinczy Ferencnek az ország túlsó végébe: „Ma rakodtam új szobámba, letettem nyoszolyámat azon szegletbe, melyben én haldokolni fogok, elgyújtottam kandallómat, melynél életemnek örömeit, bolondságait gyakran vissza fogom kérődzeni s vénségemet melengetni.” Házavatás…

Egyik legnagyobb költőnk, Berzsenyi Dániel születésének 240. évfordulóját ünnepeljük május 7-én. S mert ez év elején halálának (Nikla, 1836. február 24.) is kerek évfordulója volt, idén az egész esztendőben rendezvények, ünnepségek, elemző írások adóznak az evangélikus poéta életművének. Lapunkban annak a Rát Mátyás- és József Attila-díjas irodalomtörténésznek az esszéje nyitja a méltatások sorát, aki évtizedek óta maga is lakója Berzsenyi szülőfalujának, Egyházashetyének.

Budapest – 2015. július 18-án és 19-én került sor az V. Egyházasberzsenyi Berzsenyi Családi Találkozóra, amelyre Berzsenyi Dánielnek, a magyar költészet egyik legnagyobb alakjának családtagjait várták.