Erő

„Én nem félek semmitől, Jézus úgyis megvéd” – hallottam egy keresztény ismerősöm elsöprő erejű kijelentését, és menten el is süllyedtem szégyenemben, hogy én bizony igen. Talán rosszul csinálok valamit, vagy nem hiszek eléggé, és még csak el sem tudnám játszani ezt a fajta biztonságérzetet… Vagy őszintétlenség volt a szájából, képmutatás? Nem ünneprontó átgondolni, sőt, hasznos tudás lehet, hogy bár az ige szerint valóban „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten” (2Tim 1,7), de a józanságét igen.

Ilyenkor szokott elkapni a reménytelenség: mi értelme egyáltalán ennek? Mit lehet heti egy órában átadni olyan gyereknek, aki otthon teljesen mást lát, hall, tapasztal? Az ő édesanyja ráadásul meg is mondta előre: a kisfiának szimpatikus vagyok, úgyhogy ő akkor a mi hittanunkra fog járni, de ez nem jelent semmi kötelezettséget rá nézve. Jó, ha tudom, hogy nem lesz templomba járás, szülő bevonása a gyülekezetbe, külön gyerekfoglalkozás, kirándulás, szereplés, semmi, semmi, semmi.

Az alábbi írást Göllner Pál zuglói evangélikus testvérünk készítette, számos forrást felhasználva, eredetileg olyan testvéreinek, barátainak, akik komolyan veszik a szöveg tartalmát, lelkigondozói módon próbálják hasznosítani a körülöttük élők javára. Elkértük az evangelikus.hu oldalára, hogy másik is elolvashassák. A szöveget változatlan formában adjuk közre. Valószínűleg lesznek, akik másként gondolkodnak a témáról. Reméljük komolyan lehet beszélgetni a felvetett gondolatokról.

Az idei adventet nem csak a karácsonyra való készülődés határozta meg, hanem a Star Wars következő epizódjára, Az ébredő erőre való várakozás is lázban tartotta az embereket. Alábbi cikkünkben a hétrészesre duzzadt sorozatban rejtőzködő keresztény és más vallások gondolatait szeretnénk sorra venni. Egy 2009-ben írt cikkünket elevenítjük most fel.