Gáncs Tamás

Négy évvel ezelőtt az irodalmi Nobel-díjat szokatlan módon nem egy neves kortárs író kapta. A popzenészpoéta, Bob Dylan – Oscar-, Golden Globe-, Grammydíjas énekes, dalszerző – verseinek, dalszövegeinek a hatása vitathatatlan, művészete megkerülhetetlen érték mindenki számára, aki hisz még abban, hogy lehet másképpen is élni, mint ahogyan azt többség által éljenzett és bálványozott fogyasztói társadalom szabályai elvárnák.

Megéri-e a kevés evangéliumát hirdetni? Megéri bölcsnek lenni az ügyesek társadalmának kellős közepén? Megéri isteni ígéretekben bízni, amelyekre bizonyítékok nincsenek? Megéri tervezni és álmodni, amikor mindenki a bizonytalanságtól retteg; amikor sokaknak annyira fáj az a bizonyos dolog, amit életnek hívunk? Megéri bevállalni a keveset, a jézusit, a csendeset, a bölcset, a rövid távon veszteset? Megéri?

Minden családban rögzülnek mondatok. Ezek a családi ünnepségeken jellegüktől függetlenül időről időre visszaköszönnek, és mindenki szó szerint idézi őket az együttlétek alkalmával. A családtagok ilyenkor egymás szavába vágva mondják el ezeket a családi legendáriumba tartozó, időtálló idézeteket.

A szolgák és az urak különleges élete nyitott könyv azok számára, akik ismerik a Csengetett, Mylord? című BBC-tévésorozatot. Az angol abszurd humor klasszikus alkotása, mely családi és baráti körömben is óriási sikert aratott, hihetetlen pontossággal mutatja be, hogyan is nézhetett ki az élet valamikor az 1920-as évek Angliájában egy lord házában, annak is különböző emeletein. A fanyar humorú, ironikus és cinikus jelenetekben elénk tárul a gazdag urak és a szegény szolgák világa.

Keresztfiam négy-öt éves lehetett, amikor is kedvenc szokásai közé tartozott, hogy ha valami nem tetszett neki, csak annyit mondott: „Jó, akkor világgá megyek!”

A Magyarországi Evangélikus Egyház szeptember 27. és október 4. között ünnepli a teremtés hetét. Az ökumenikus kezdeményezés kapcsán újrakezdésről, a teremtésvédelem szerepéről és az idei programokról kérdeztük Koltai Zsuzsát, egyházunk teremtésvédelmi munkaágának koordinátorát és Gáncs Tamást, az Ararát munkacsoport elnökét.

Nagyon édes mesét olvastam nemrég Finy Petra tollából A csodálatos szemüveg címmel. A mese helyszíne a mai, szobaablakon túli Budapest, amely egyik pillanatról a másikra ugyanúgy csodaországgá válhat (és válik is), mint egy hagyományos mesében némely helyszínekkel lenni szokott. A történet főszereplője a kis Kovács Áron, aki egy szemüveg segítségével úgy láthatja a világot, mint senki más, ugyanis a szemüveg feltárja előtte mindennek az igazi alakját.

Ínyenceknek (is) kötelező Muriel Barbery 2012-ben magyarul is megjelent Ínyencrapszódia című könyve. A regény főhőse Pierre Athens; a szerző a világ legnevesebb étteremkritikusaként, a gasztronómia pápájaként, az ínyenc lakomák fejedelmeként mutatja be őt. Egy napon megtudja: mindössze negyvennyolc órája van hátra. Negyvennyolc óra, két teljes nap, és meg kell halnia.

Arcmosás. A kánikula napjaiban különösen is jólesik. Felfrissülés, új erő, hűsölés, lelassulás, megállás. De nem csak nyáron. Amikor az ember reggel arcot most, érzi, hogy elkezdődik egy új nap. Kimossa belőle a tegnapot, az álmosságot, a múltat. Kimossa belőle mindazt, amit nem szeretne belevinni egy új napba. Az arcmosás mint hajnali-reggeli rituálé van jelen hétköznapjainkban csakúgy, mint ünnepeinken.

Óriási bátorság leugrani a toronyból, bele a Duna kellős közepébe. Márpedig a 2017-es budapesti FINA vizes világbajnokságon, amelyre mi is kilátogattunk Máté fiammal megnézni Hos - szú Katinkát, az egyik legkülönlegesebb látvány kétségtelenül az óriás toronyugrás volt, amelyet a szervezők a Duna-partra álmodtak meg, gondolva Budapest szépségeire és persze a világhálón azóta is milliószámra keringő fotókra.