„Erőss Zsolt tovább emelkedett a szokásosnál” – ezzel a címmel
jelent meg az egyik hírportálon Földes András írása 2013-ban, azután, hogy Zsolt egyszer és mindenkorra eltűnt a Kancsendzönga
megmászása után. Földes így summáz: „Erőss valóban nem értette, hogyan vonhatják kétségbe a hegymászás értelmét. Számára kétfajta élet létezett: amit az ember teljes valójában megél,
fájdalmaival, nehézségeivel, légszomjával, kimerültségével, és a
csúcson átélt lebegő élménnyel. És az, amelyikben az ember külső
elvárásoknak megfelelő, látszatéletet él, amelyben foglalkozhat
divatos dolgokkal, viselhet divatos ruhákat, csak éppen egy nem
létező sorsot valósít meg. Mindig is furcsállta, hogy miért vállalják
mégis ezt a félszívű életet olyan sokan. Sorsa már nem a hegyekről szólt, hanem arról, hogy mindig van tovább, hogy érdemes
küzdeni, hogy van remény. És mindezt hitelesebben közvetítette,
mint egy délutáni szappanopera.”
2020 már 10 - 07:23