kereszténység

„Feltámadunk!” – áll kiírva a legtöbb temető kapuja fölé. „Feltámadunk!” – hangzik a diadalkiáltás húsvét ünnepén. Milyen nagyszerű, felszabadító érzés lenne, ha mi, halál felé menetelő, egyre fogyó életű, életszomjjal küszködő emberek bizonyosak lehetnénk a síron túli életben. Sőt talán még abban is, hogy az eljövendő élet messze felül fogja múlni földi létünk felemás végeredményét. Az örök élet vigasztaló távlata bizony már a halál előtt is nagy segítségünkre lenne. De mit tegyünk, ha az elmúlásról és a halál kérlelhetetlenségéről szerzett tapasztalataink kétségekkel töltenek el, és alaptalan álmodozásnak minősítenek minden síron túli reménységet?

Genf – Az Egyházak Világtanácsának (EVT) vezetőtestülete, a videókonferencia keretében ülésező Végrehajtó Bizottság nyilatkozatában imádságra hív az etióp népért és egyházakért az országot sújtó kiélezett krízisben, valamint párbeszédet sürget a szembenállás helyett. A polgárháború szélére sodródott országban kialakult drámai helyzet oka az, hogy politikusok és szélsőséges fanatikusok egyaránt ellentétet szítanak a társadalmon belül, eszközként használva az etnikai és vallási különbségeket, ami immár a nemzet egységét és az egész nép biztonságát fenyegeti.

Nyíregyháza – Keresztény kultúránkat változatlanul olyan erőforrásnak tartjuk, ami megtartja nemzetünket, alapja szabadságunknak és egyben megújulásunk forrása is – jelentette ki a pénzügyminiszter az örökösföldi református templom átadási és szentelési ünnepségén vasárnap Nyíregyházán.

A kereszténység nagyon sokszínű vallás. Rengeteg egyház, felekezet „fér meg” egymás mellett hol békésen, hol kevésbé békésen…

Természetesen nem tudjuk, hogy nézett ki Jézus, de a modern technikai eszközöknek köszönhetően láthattuk már, hogy nézhetett ki egy átlagember Krisztus korában. A keresztények mindig is szerették volna látni Jézus hiteles képmását, így a művészeti hagyomány igyekezett azt láttatni. Ne felejtsük el azt sem, hogy Jézus arcának „keresése” hajtóereje és problémája is a keresztény képi nyelv kialakulásának. A téma aktuális, hiszen az elmúlt hónapokban számos sajtóorgánum és mozgalom kéri számon az európai festészeten, hogy európai, fehér Krisztus-képet teremtett. Mégis mit tart a hagyomány Krisztus hiteles képmásának?

A történelmi keresztény felekezetekhez tartozók száma nyugaton masszív fogyást mutat. Mi lesz Európából, ha az európaiságukra oly büszke emberek lassan már azt sem nem tudják, hogy ki az, aki a kereszten függ? A probléma nagyon is aktuális, és számos társadalompolitikai vetülete van.

Jézus nagyszerűen rajzolja meg példázatában a „magabiztos hívő” alakját, magatartását. Ez a példázat nemcsak az akkori, hanem a mai különböző egyházba, közösségbe, gyülekezetekbe tartozó vallásos, keresztény, hívő emberek számára is tükör, amelyben magunkra ismerhetünk.

Elég hamar el szoktunk eddig a kérdésig jutni kicsikkel-nagyokkal egyaránt. „Te, aki beszéltél róla, aki úgy viselkedsz, mintha az ismerősöd lenne, mondd már el, akkor milyen is ez az Isten!” És alaposan feladja nekem a leckét ez a kérdés. Nem könnyű a válasz. Csöppet vigasztal, hogy Jézus is rengeteg példázatban beszélt erről.

Budapest – A kereszténység születése, a második világháború és az 1956-os forradalom is téma az esszéknél a középszintű történelemérettségi második részében.

Rendhagyó húsvét után vagyunk. Talán sosem múlt ennyire a saját proaktivitásunkon, hogy ünnepi hangulatba kerüljünk, és lelki tartalommal is megtöltsük ezeket a különleges napokat. Most egy gondolatkísérlettel arra biztatunk mindenkit, hogy ne hagyjuk abba Jézus megismerését. Mert sok mondatot adnak a világ Megváltójának a szájába, és rajtunk is múlik, hogy észrevegyük az esetleges tévedéseket. Mi az, amit Jézus sosem mondott, helyette viszont miről beszélt?