kritika

A 20. század első évtizedeiben járunk, egy elszegényedett családot ismerhetünk meg Szép Ernő Vőlegény című, először 1922-ben bemutatott vígjátékában. Az egyik testvér gépel, hogy valami pénz álljon a házhoz, a másik babákat varr, az apuka meg azt a keveset is, ami van, eladja s eljátssza.

Frantz. Francia–német feliratos történelmi dráma, 113 perc, 2016. Rendező: François Ozon. Főszereplők: Pierre Niney, Paula Beer, Ernst Stötzner, Marie Gruber, Johann von Bülow.

Pintér Bélának legalább akkora rajongótábora van a mai magyar alternatív színházi életben, mint a Budapesti Operettszínház művészeinek a zenés teátrumok rajongói körében. A népszerű rendező darabjaira már hónapokra előre elfogynak a jegyek. A Szkéné Színházban látható legújabb előadása sok mindent sűrít mai mindennapjainkból.

„Hagyjuk már a cigányokat meg a zsidó­kat! Mindig róluk van szó. Beszéljünk inkább a magyarokról!” – hallom időnként ezt a véleményt. Igen, az arányokra figyelni kell, de még inkább az indulatra, a motivációra és a Szentlélek által megvilágosított józan észre. Bizonyára mindkét közösségben létezik olyan szűk réteg, amely teljesítmény nélkül használja ki az államot és a többségi társadalmat. Visszaél mások lelkiismeretével, és ha hibázik, akkor könnyen támadásba lendül, antiszemitázik, rasszistázik.

Egy asztalnál ülünk, egy kenyeret eszünk, mégsem vagyunk egységben. Paolo Genovese új filmjében rendhagyó kontextusba helyezi az elidegenedést. A Teljesen idegenek című film a különbözőségek és „elkülönböződések” okait, eredőjét firtatja olasz temperamentummal és egy jó hangos olasz vacsorával tálalva. Kinyik Anita kritikája.

Budapest – A reformáció emlékév megünneplésére Georg Friedrich Händel Messiás című remekművéből mutattak be szcenírozott előadást 2017. április 25-én a Müpában. A Messiás.ma rockoratorikus passiót Várkonyi Mátyás, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző rendezte. A közel száz művész részvételével megvalósult produkció izgalmas zenei megoldásokkal, kiváló énekhangokkal, és különleges látvánnyal nyerte el a nézők tetszését.

A közelmúltban mutatták be a német 1-es tévécsatornán az ARD fémjelezte, de több német tévéadó együttmű­ ködésével készült, Katharina Luther című filmet, amelyet egy negyvenesztendős, már ismert rendezőnő, Julia von Heinz álmodott vászonra-képernyő­re. A főszerepben egy kemény türingiai amazont, tehát az „igazi” Lutherné aszszony, Katharina von Bora mai földijét, a pszichológusi diplomát szerzett Karoline Schuchot láthatjuk.

Tudom, tudom, sokfélék vagyunk. Mindenkinek joga van versenyezni és sikeresnek lenni, ha akar. És „az élet nem habostorta”, meg amit akartok. Csak az a nehéz, hogy mindezt tudva sem hagy nyugodni egy újra meg újra visszaté­rő kép.

Szokatlanul nagy vitákat, sok esetben egyoldalú véleményeket váltott ki a Deák Kristóf által rendezett, Mindenki című Oscar-díjas rövidfilm. Hat nap alatt forgatták, minimális költségvetéssel. A vágás érzékeny munkája egy éven át tartott.

Alföldi Róbert egy 2000-es évek közepén íródott menekülttörténetet mutatott be a hétvégén a Radnóti Színházban – tomboló sikerrel. A tapsvihar most leginkább nem a nevének szólt, hanem annak az emberi történetnek, melyet három órán át letaglózva nézett a közönség. Az előadásból nem tolakodott előre a rendező egyénisége, okosan a háttérben maradt, úgy beszélt a menekültekről, hogy nem pártpolitizált, ezért lett az egész megkérdőjelezhetetlenül erős és hatásos.