August Hermann Francke (1663, Lübeck – 1727, Halle) számára sokáig a barokk tudáseszmény volt a meghatározó: „Teológiámat a fejemben hordoztam, s nem a szívemben, s az inkább volt holt tudomány, mint élő megismerés.” Istennel való bensőséges kapcsolatának létrejötte viszont a pietista megtérésélmény prototípusává vált: neki volt először naphoz és órához köthető megtérése, ami később pietista körökben már-már követelmény lett. Míg Spener Lutherrel együtt vallja, hogy a kísértés és az Istenben való kételkedés hozzátartozik a hívő ember életéhez is, addig Francke szerint az igaz hívőnek teljes bizonyossága van Istenben. Ez új gondolat volt a pietizmusban.
2018 aug 17 - 08:13