– A reformációi megemlékezéseket sokféle jelzővel illetik. Sokszínűségük bonyolult: Luther 2017, Krisztus-ünnep, Reformációi jubileum – ilyen és ezekhez hasonló elnevezésekkel találkozhatunk a szervezők részéről. A vezető katolikusok reformációi megemlékezésekről szólnak. A protestáns egyház mit szeretne tulajdonképpen 2017-ben ünnepelni?

Margot Käßmann: – A protestáns egyház eredetét és Luther Mártonnak a Bibliára, Jézus Krisztusra és az evangélium üzenetére való koncentrálását szeretné megünnepelni. De azt is meg fogjuk ünnepelni, hogy mit tanulhatunk ma a reformációból.

– Miért nem mondjuk akkor egyszerűen azt, hogy Luther Márton tételeinek 500 évvel ezelőtti kiszögelését ünnepeljük?

Käßmann: – Nem mondhatjuk ki egyszerűen azt, hogy Luthert ünnepeljük. Először is 1517 egy szimbolikus dátum és történelmileg megkérdőjelezett. Egyáltalán Luther kiszögezte-e valóban a tételeit? Izgalmas az a kérdés is, vajon a tételek már maguk jelentenek-e egyfajta reformációt vagy ez még csak egy belső, katolikus reformfolyamatnak volt tekinthető? Ezenkívül pedig Husz János és más reformátorok hatása is érvényesült már 1517-ben.

– Milyen súlya van a tételkiszögelésnek a 2017-es év tervei között? 

Käßmann: – Partneregyházainkkal abban egyeztünk meg, hogy Luther Márton tételeinek nyilvánosságra hozatalát alkalomként fogjuk használni arra, hogy együtt ünnepelhessük meg a reformációt. Így aztán a svájciak is csatlakoztak, annak ellenére, hogy Zwingli és Kálvin 1517-et nem tartották fontosnak. De más európai partneregyházak is azt mondták, hogy elfogadják a 500 éves reformáció szimbolikus dátumát és a többi egyházakat erre hívják a világon.

– Mennyire fontos az, hogy 2017 ökumenikus szinten is elfogadtatásra leljen? 

Käßmann: – Én a magam részéről nem tudom azt elképzelni, hogy a 21. század kezdetén antikatolikus módon ünnepeljünk, mert közben már rájöttünk arra is, hogy sokkal több köt össze bennünket, mint amennyi elválaszt. 500 év alatt megtanultuk, hogy más felekezetek képviselőiben is felismerjük testvéreinket a hitben.

– Szeretné, hogy Ferenc pápa eljöjjön 2017-ben Wittenbergbe? 

Käßmann: – A pápára való fókuszálás nem evangélikus téma. Egy meghívást alaposan át kell gondolni és természetesen a Német Püspöki Konferenciával is egyeztetni kell azt. De alapvetően érvényes az, hogy mindenkit szeretnénk meghívni erre az ünnepre és a pápát is szeretettel várjuk a wittenbergi reformációi jubileumra.

– Az EKD új tanácselnöke, Heinrich Bedford-Strohm a Német Püspöki Konferencia vezetőjénél, Reinhard Marx-nál tett köszöntő látogatásakor a következő formulával élt: ünnepelni és megemlékezni – egyidejűleg. Ezzel le lehet szerelni a katolikus oldal részéről érkező kritikákat?

Käßmann: – Érdekesnek tartom, hogy az ünnep fogalmát szeretnénk tompítani, lejjebb dolgozni. Nagypéntek is egy ünnep. Az ünnep nem a folyamatos karneváli hangulatot jelenti, hanem mindig egyfajta emlékezést, visszagondolást is és természetesen ünnepséget is. Az ünnep fogalmában tehát minden együtt értendő. A 2017-re tervezők közül senki sem tesz úgy, mintha nem akarna az árnyoldalakra is emlékezni: a felekezetek közötti vallásháborúra, a hitvallók kiközösítésére, vagy a zsidóüldözésre.

– Luthernek a zsidók elleni kijelentései árnyákként vetődnek személyiségére. Hogyan tudja ön ezt feldolgozni?

Käßmann: – Számomra az antijudaizmus különösen is nyomasztó. Ezt nem tudom egyszerűen csak a korszellemmel magyarázni, bár bizonyos részek természetszerűleg az akkori korszak szellemiségéből adódnak. De a vehemencia, a zsidókkal szembeni szóbeli erőszakossága igen nyomasztó. 

– A Lutherről és a zsidókról való párbeszéd árt a jubileumi előkészületeknek?

Käßmann: – Nem. Örülök annak, hogy ezt a témát fel tudjuk rendesen dolgozni. Egyre több gyülekezetből kapok olyan levelet, amelyben nekem szegezik a kérdést: „Tudta, hogy Luther ilyeneket írt?” Ezért aztán fontosnak tartom, hogy a göttingeni teológus, Thomas Kaufmann új könyvét haszonnal forgassuk, aki a kutatás jelenlegi állását valóban jólérthetően feldolgozta. A reformációi jubileumhoz kapcsolódva is pár oldalon összefoglalta ezt az állást.

– Hogyan kell az evangélikus egyháznak igazodnia Luther zsidógyűlöletéhez?

Käßmann: – Evangélikus egyházként kezelni kell ezt a kérdést és le kell szögeznünk, hogy vannak az egyházunknak is árnyoldalai. Ezt nem tudjuk eltussolni. De hogy mi ezzel a nyilvánosság előtt számolunk és a zsidó vallású emberekkel erről párbeszédet folytatunk, igen sok pozitív tapasztalattal járt már eddig is.

– Minden megfontolás és megemlékezés ellenére hogyan egyensúlyozik Luther életteljesítményét tekintve?

Käßmann: – Megkérdőjelezhetetlen teljesítménye az, hogy visszatért a bibliai alapokhoz: Nekünk magunknak kell a hitünket értelmezni, nekünk magunknak kell erről gondolkodnunk. Nem a dogmák, nem az egyházi vezetőség irányít, hanem az a fontos, hogy semmi sem akadályozhatja meg azt, hogy megtaláljuk a személyes hitünket. A keresztény ember szabadon gondolkodhat a hitről - számomra ez egy hihetetlen nagy felfedezés, amelynek sokoldalú kihatása van.

– Milyen értéke van Luther bibliafordításának? 

Käßmann: – Említésre méltó az a nyelvi kifejező erő, amivel Luther rendelkezett, amelyet megcsillogtatott a fordítás során és amely máig hatással van a német nyelvre. Már előtte is voltak másféle fordítások, de egyik sem terjedt el úgy, mint a Luther-féle. Ő maradt a reformáció korának központi figurája.

– Sokféle spekuláció van arra vonatkozóan, hogy vajon Luther hogyan vélekedne ebben vagy abban a kérdésben. Manapság vajon lenne-e ő valaki az egyházban?

Käßmann: – 500 évet nem tudunk átugrani. Luther korának gyermeke volt. Sok mindennel együtt véve, le kell szögeznünk azt, hogy ő maga egy középkori ember volt, akinek konkrét félelmei voltak az ördögtől és a tisztítótűztől. De minden bizonnyal ma is megpróbálná azt, hogy prédikációival megszólítsa az embereket, felhívja őket a hitre és arra, hogy tudásokkal szolgáljanak, hassanak a világukra. Mindig picit ódzkodom, ha azt kérdezik, mit szólna Luther az aktuális kérdésekhez.

– Van a reformációnak politikai üzenete? 

Käßmann: – A reformáció minden bizonnyal erősen megváltoztatta a szekuláris környezetet. Ezért aztán az állami szervek is részt kívánnak venni a „Luther 2017”-es ünnepségben. Lutherrel ugyanis a képzés, képzettség kérdése is napirendre került, hiszen fiatal fiúk és lányok, szociális származásuktól függetlenül kezdhettek tanulni abban a korban. De az egyes ember lelkiismerete is nagy jelentőségűvé vált, amely végül is a demokrácia felé vezető fontos lépésként értékelhető.