Korszakalkotó kép. Emberek ülnek az asztal körül. És hát bizony, nem egy jóléti helyzetben. Annyira fontos lenne, hogy ha az asztalra, asztalközösségre gondolunk, és feltesszük a „mit szabad enni, és mit nem?” kérdést, akkor mindenekelőtt azokra gondolnánk, akik bár leülnek egy asztal köré ma is, de nem nagyon van mit az asztalra tenniük. Merthogy az asztal a szolidaritás szimbóluma is.
Van egy nagyon szép imádság Evangélikus énekeskönyvünkben Dag Hammars kjöld svéd diplomatának, az Egyesült Nemzetek Szervezete második – posztumusz Nobel-béke-díjas – főtitkárának a tollából: „Istenem, te teremtettél, mindent, ami van, mindent, aki él. Őrizz meg attól, hogy túlságosan sokat halmozzunk fel asztalunkra, miközben mások üres tányér mellett ülnek. Adj élénk fantáziát ahhoz, hogy meglássuk, milyen szörnyű az éhség ma a földön. Adj megértést és elég szeretetet ahhoz, hogy tegyünk is valamit azokért, akik éheznek, és akikről rendszerint csak beszélni szoktunk.”
Asztal. Mi jut eszünkbe egy asztalról? Őszintén, eszünkbe jut valami? Vagy valaki? Valakik? Vagy valakinek a hiánya éppen? Vagy valaminek a hiánya éppen? Vagy az ételnek a hiánya? Megbotránkozunk azon, ha nincs semmi az asztalon? És akkor vajon megbotránkozunk-e, ha olyan étel vagy ital van az asztalon, amelynek nem kellene ott lennie? És ha valaki egyedül ül az asztalnál, az zavar minket? Kivel ülünk le mi egy asztalhoz? És kivel nem, vagy már nem? Kik azok, akikkel szeretünk egy asztalhoz ülni, és kik azok, akikkel nem? Ki az, akikkel álmainkban egy asztal mellé ül-nénk, és kik azok, akikkel ez teljesen kizárt?
Képzeljünk magunk elé egy kerek asztalt! Képzeljük el, hogy ott ülnek, akiket szeretünk, és akiket utálunk. Akiket látni sem bírunk, és akiknek a társaságáért mindent odaadnánk. Akiket kirekeszte-nénk az asztalközösségből. Akiket nem választottunk, hanem az élet úgy alakult, hogy ők lettek a családtagjaink. Akiket barátainknak mondunk. Akit szerelmünknek. Akiket legszívesebben egy másik asztalnál látnánk szívesen, de még inkább egy másik bolygón. Akik osztálytársaink, tanáraink – és még sorolhatnánk. Gondoljunk csak bele, hogy ők most mind egy asztalnál ülnek velünk.
Ha ezt képet felfestettük magunkban, magunkról, magunknak, gondoljuk át, mit is jelent az, ha valakivel leülök egy asztalhoz; mit is jelent, ha valakivel vállalom az asztalközösséget. Egy kultúrában – és ez Jézus és Pál korában még inkább így volt, mint a mi mai jelenünkben – nemcsak az a lényeges elem, hogy milyen ételek kerülhetnek az asztalra (bár ez is nagyon fontos, gondoljunk csak bele a tiszta és tisztátalan ételek kultikus szabályozására a Tórában), hanem az is, kikkel szabad ezeket az étkeket elfogyasztani, és kikkel nem. Az asztalközösség ugyanis az emberek közötti intimitás és bizalom kifejezése.
Az első keresztyének számára fontos identitásképző és identitáserősítő szerepe volt a közös étkezésnek, mint ahogyan ezt az ő idejükben is formálódó Újszövetségben az ételekkel és lakomákkal kapcsolatos történetek, szimbólumok és metaforák bősége mutatja. Ékes bizonyíték erre Jézus jól ismert példázata a nagy vacsoráról, amelynek gyökere magában Jézus életében és bátorságában keresendő.
Jézus pontosan tudta ugyanis, hogy az asztalközösség kérdése nem mellékes, de élet-halál kérdés. Létkérdés. Az evangéliumi történetek tanúsítják: Jézus asztala nyitott asztal, a „jöjjetek énhozzám mindannyian asztala”. A nagy vacsora példázata pedig pontosan rámutat arra, hogy mi is a rend az Isten országában. Nem számít a külsőség, a képmutató álvallásos formák. Az időben meghallott meghívás számít, de még inkább a nagybetűs Meghívó. Aki önmagát adta értünk. Ő, aki maga az Élet Kenyere. Ő, aki az úrvacsorában – amelynek hiánya oly nagyon fáj ezekben a járványos időkben – testével és vérével táplál, és örök életet ígér.
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. április 18–25-i, 86. évfolyam 15–16. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.