Szelíd vadak

Utak szélén elvirágzott  koshomlokok  tört fehér foltjai immár bágyadtan olvadnak a perjék acélos zöldjébe. A tavaszt hozó gólyahír, boglárka és a Jakab napi aggófű sem virít már oly harsányan mint a  folyamatosan nyíló bakszakál, melynek a sárga tavasziak között  különleges helye és üzenete van. Vidám, széttárt kezet formázó, hívogató nagy virága csupa biztatás: mindjárt itt a nyár! Nézd;   már  lengenek is csomós ebírek dús bugái  lakodalmas kutyák  nagy örömére.

Amint élénk pipacsok vérvöröse virít a fehér mécsvirágok között, a pázsitfüvek zöldjével szívemben hazafias érzelmeket hevít. Nem is maradhat el a magyar mező és érzület nélkülük, úgy ahogyan a köztük csoportosan vagy  csak itt-ott magányosan nézelődő szarkalábak kékeslila csillagszemei  sem. Itt vannak már a bársonyos tüdőfű meleg, kék-békét, nyugodalmat mondó apró szirmai. Ezek minden szomorúságon felülkerekedni tudó szelíd jelek úton-útfélen. Őket már  csak a júniusi katáng kórók mosolygó virágorcái fogják felülmúlni. Most azonban a termetes és harsány ökörfarkkórók vidámítanak reggelente és már nemsokára szöszös, és lila társaik is nyílni fognak. Tárt karokkal öleli majd az autópályák szalagkorlátait apró sárga vagy fehér fürtjeit az orvosi somkóró, de ekkora már elvirágzott csenkeszek fakóra szőkült szálai hullámoznak az útpadkák felé a langyos nyári szellőben. Mögöttük a kivillannak  mély rózsaszínnel a  vastövű dús imolák, s velük együtt a molett bókoló bogáncsok. Noha száraik úgy mint bimbóik is tele vannak szúrós tüskékkel, mégis túláradó anyai  szeretettel tekintenek körbe, és kinyílva alázattal hajtják meg fejüket, így szemlélik a rájuk felnéző cickafarkokat.

Vigyázz, mert hamar elmúlik a nyár és te csak elrohansz a patkócimtól, hölgymáltól, és oroszlánfogaktól sárgálló mezők mellett. S mire észbe kapsz, csak őszi vérfüvek bordó cseppjei, fekete nadálytövek elvirágzott csapzott bokrai és a szerény útszéli imolák  kísérnek az augusztus végi ökörnyálas hajnal ködében. Egyedül a szürke aszat fog emlékeztetni a harsány nyári színpompára. Ha  pedig nyitott szemmel jártál, s közelről szemlélted Isten gyönyörű teremtett virág-világát, borongós szomorú őszi-téli napokon feléd hajol majd egy-egy iglice, gólyaorr, vagy néhány útszéli zsálya. Így kitart benned a szusz míg tavasszal újra nyílnak majd a kankalinok, kosborok és az illatos földi orgonák.