feltámadás

Egy újabb húsvét családlátogatás, rokonokkal való személyes találkozás, baráti összejövetel, templomi istentiszteleten való részvétel nélkül. Egy újabb rendhagyó, kivételes ünnep, amelyet átélünk. Tavaly ilyenkor azt gondoltuk, hogy a 2020-as évet megjegyezzük kivételesként amiatt, ahogyan a vírusveszély hatott életünkre. Mostanra már tudjuk – az év hátralévő részére vonatkozó legszebb reményeinkkel együtt is –, hogy 2021-et ugyanebbe a sorba kell írnunk.

Húsvétkor az egész keresztény egyház Jézus feltámadását ünnepli. De mit is jelent az ő feltámadása a mi számunkra? Cikkemben erre próbáltam fényt deríteni.

„Feltámadunk!” – áll kiírva a legtöbb temető kapuja fölé. „Feltámadunk!” – hangzik a diadalkiáltás húsvét ünnepén. Milyen nagyszerű, felszabadító érzés lenne, ha mi, halál felé menetelő, egyre fogyó életű, életszomjjal küszködő emberek bizonyosak lehetnénk a síron túli életben. Sőt talán még abban is, hogy az eljövendő élet messze felül fogja múlni földi létünk felemás végeredményét. Az örök élet vigasztaló távlata bizony már a halál előtt is nagy segítségünkre lenne. De mit tegyünk, ha az elmúlásról és a halál kérlelhetetlenségéről szerzett tapasztalataink kétségekkel töltenek el, és alaptalan álmodozásnak minősítenek minden síron túli reménységet?

Budapest – A Hermeneutikai Kutatóközpont 2020 márciusában megjelentette Carl E. Braaten nyugalmazott evangélikus professzor Vitatott Jézus. Kicsoda Ő? című könyvét. Tekintettel a koronavírus-járvány okozta jelenlegi helyzetre, a könyvet a kutatóközpont elektronikus formában szívesen elküldi térítésmentesen az érdeklődőknek.

A hit többet jelent annál, hogy bízunk az életben. Az „élet” az evés és a fogyasztás körforgása, azonban ennek semmi köze nincs húsvéthoz – véli Ulrich Körtner, Dietrich Bonhoefferre irányítva a tekintetünket, akit hetvenöt évvel ezelőtt, április 9-én gyilkoltak meg. Ulrich H. J. Körtner evangélikus teológus, bioetikus írását dr. Orosz Gábor Viktor fordításában közöljük.

Aznap, április 11-én, hétfőn reggel hat óra után egy perccel szólalt meg a telefon. Akkor már egy hete minden este úgy aludtam el, párnám mellett a mobillal, hogy tudtam: valamelyik hajnalban meg fog érkezni „az” a telefonhívás. Az orvossal való megegyezés szerint ha éjszaka megy el, akkor hajnali hatig nem értesítenek, hadd aludjak, pihenjek tudatlanul, amíg lehet. A testilelki végkimerültség határán ezek az éber alvások szükségesek is voltak. Három és fél hónap kemoterápia után nem volt kérdéses a végkifejlet, csak az időpont.

„Tudod, én egy racionális ember vagyok. Úgy vagyok mindennel, hogy hiszem, ha látom. De elmentem a párommal a templomba, és ott olyasmiről beszéltek, ami még engem is megragadott…” – mondta egyszer egy felnőtt konfirmandusom. Bárki lehetett volna, hiszen annyiszor hallottam ezt már más „racionális” emberek szájából: „Hiszem, ha látom.” Tamás mondatát úgy ismételjük, mintha szólás lenne, pedig évszázadokig a hit negatív példája volt, ma azonban mintha újra felemelkedne Tamás apostol, és rég elfeledett ismerősként ölelnénk magunkhoz kétkedő alakját. „Hiszem, ha látom.” Tényleg csak akkor hiszünk mindent, ha előbb látjuk?

Los Angeles – Talán már idén, de legkésőbb 2020 húsvétja előtt a mozikba kerül „A passió”-nak, minden idők legsikeresebb vallási témájú filmjének folytatása, mely a feltámadásról szól – adta hírül spanyol filmes portálokra hivatkozva az osztrák katolikus hírügynökség, a Kathpress.

Harka – Istentiszteletet közvetített a Magyar Rádió Harkáról 2018. április 1-jén. Mesterházy Balázs evangélikus esperes húsvéti gondolatait Mt 28,1–8 alapján mondta el. Az alábbiakban elolvasható a teljes igehirdetés és meghallgatható a rádió oldalán.

Mindkét gonosztevő meghalt a kereszten; de aki hitt Jézusban, elsőként került az Újszövetség népe közül Isten országába, még halála napján! Az Ószövetségben két élve elragadtatást találunk: Énók és Illés Isten színe elé került, mert magához vette őket. Szintén Lukács tudósít arról, hogy a koldus Lázárt az angyalok, halála után Ábrahám kebelére vitték fel, ami a pokol ellentétét jelenti; mert ahol Isten van, az a mennyország; és ahol nincs ő, az a pokol. Pál azzal vigasztal, hogy akik Krisztuséi, akár még élnek, akár már elhunytak az ő eljövetelekor – elragadtatnak, hogy mindenkor az Úrral legyenek!