Miközben a már elkezdődött nyitást harsogja mindenki, a kedélyeket egyre inkább borzolja, hogy szinte mindenhova kelleni fog védettségi igazolvány. Szomorú látlelet társadalmunkról, hogy a kormányzat nem az oltás kötelezővé tételével, hanem a nyíló rendezvények látogatásának feltételhez kötésével próbálja elérni, hogy minél többen oltassák be magukat. Ha nagyon leegyszerűsítjük a kérdést, akkor azt látjuk, hogy egymásért, a nyájimmunitás elérése céljából nem tesszük meg, de egy sörért vagy egy meccsért már igen. Bízom abban, hogy időközben megoldást találnak azoknak a csapdahelyzetére is, akiknek – más betegségük okán – orvosuk nem javasolja az oltást.

Ebben a közegben nyitjuk meg az előttünk álló napokban-hetekben evangélikus templomainkat. Az evangélikus egyházunkra általánosságban jellemző sokszínűség erre is igaz. Eddig is voltak gyülekezetek, amelyekben szinte végig nyitva voltak a templomok, mondván, betartják a szükséges előírásokat. Mások bezárták a templomokat, hiszen nem akartak sem a templomban, sem előtte, sem odamenet vagy hazafelé találkozásokat generálni. Mindez a helyi presbitérium döntése alapján történhetett így vagy úgy. Most viszont ideje lenne összesíteni tapasztalatainkat és megválaszolni néhány kérdést az újranyitás előtt.

A cikk folytatását IDE kattintva olvashatják el.