Az új evangélikus iskola hivatalos neve „Evangelische Grundschule Fürth”, és ki ne tudná, hogy Führt a félmilliós Nürnberg mellett, vele szoros életközösségben, de egy önállóságra törekvő közösség, aminek St. Michael nevű templomában volt az ünnepi iskolakezdő és tanévnyitó istentisztelet, amit jelentős egyházi és világi potentátok is megtiszteltek jelenlétükkel és köszöntő szavukkal. E sorok írója személyes érintettség kapcsán lehetett jelen akkor ezen a fontos eseményen, ikerunokái iugyanis akkor kezdhették el iskolás korukat, öröm volt látni izgalomtól kipirult arcukat, komolykodó és ünnepélyes mosolyukat, ahogy egyenként és név szerint kiszólították a 24 kisgyermeket a templom oltárterébe, s cipelték a hátitáskát és a sokféle ajándékkal megtömött, díszes, fordított kúpformájú keménypapírzacskót. 

Öröm volt látni, hogy a St. Michael templom gyülekezete is kivette a részét e történelmi jelentőségű ünneplésből, hogy a gyülekezet fennhatósága alatt új evangélikus iskola nyílt, mert az elég nagyméretű templom színültig megtelt éneklő és imádkozó gyülekezeti tagokkal. A szülők, nagyszülők mellett a gyülekezeti tagok is nagyon fontosnak tartották ezt az eseményt. 

De miért kell Németországban új evangélikus iskola, amikor közismert, hogy a nem egyházi (állami és magán) iskolákban magától értődően jelen van kiskortól kezdve a hit- és vallásoktatás, a bibliaismeret, egyháztörténet oktatása? Miért lehet szükség egy új egyházi, evangélikus iskola indítására, amikor a német oktatási rendszer tiszteletre méltó tantárgyként kezeli a vallásoktatást? Volt módom német iskolai hittankönyveket olvasgatnom, és mindig elcsodálkoztam a tananyag gazdagságán.  De akkor miért? 

Az iskolaalapító esperes Jörg Sichelstiel a felvezető beszédében más iskolák iránti tisztlettel hangsúlyozta, ők ezzel az új iskolával nem konkurenciát kívánnak létrehozni, hanem csak mint egy kiegészítő valóságként jelennek meg az oktatás életterében. A köszöntők egyike egészen nyomatékosan hangsúlyozta az evangélikus hit szükségességét, hogy ezek a gyermekek ebben találják meg támaszukat és kapaszkodójukat egész életük számára. Rendkívüli szellemi tapintattal beszélt mindenki, csak áttételesen érintették a német valóságot, hiszen senki sem szeretne bárkit is megbántani, de kimondatlanul is a levegőben vibrált az a szellemi tény, hogy alapvetően súlyos világnézeti és morális kérdésről van szó a német társadalomban is. Szellemi tájékozódási pontok, emberi méltóságot megőrző értékrendszer elvesztése a téma. Nem az ateizmus a legerőteljesebb szellemi jelenség, hanem a cinizmus, nihilizmus, vulgáris materializmus, és mindaz, ami ebből kinőhet.  

Talán nem érzékeltem volna ennek a szellemi képletnek nyomasztó jelenlétét, ha pár éve nem olvasom Peter Hahne (zsurnaliszta, tévé moderátor) furcsa című, de szándékosan feltűnést kelteni akaró könyvét, aminek a címe ez: Schluss mit lustig, Ende der Spassgesellschaft, amit így írhatunk körül, hogy elég az eddigi társadalmi léhaságból, szórakozó és szórakoztatni akaró léhaságából, nem mehet így tovább, hogy a modern ember továbbra is esztelenül tékozolja, pazarolja az értékes életét. A könyv 2004-ben jelent meg, de aligha vesztette el aktualitását, még ha időben már távolodunk is azoktól a megrázó eseményektől, amelyek sokkolták a világot. Ilyen például a WTC ikertornyok elleni 2011-es támadás, de – jelzi a szerző - sokkal rosszabb az iskolákban megjelenő erőszak, a diákterror felbukkanása, és a rettenetes (2002) erfurti példát idézi, amikor egy volt diák nagy teljesítményű fegyverrel a kezében berontott a hajdani alma materébe és 18 fiatalt és egyik tanárt halomra gyilkolt, majd önmagával is végzett. Sajnos riasztó magyar példákat is lehetne említeni, ha még ilyen erfurti méretű öldöklésre nem is került. 

P. Hahne – és nincs egyedül – érzékeli a sok értéket teremtő európai civilizációnk keserves válságát, és szeretné mindenki felelősségtudatát felébreszteni veszélybe került keresztyén kultúránk iránt. Újra kellene gondolni mindent! Mindent, amit elmúlt évszázadok során nagyképűségünkben és istentelenségünkben leromboltunk, újra kellene tudatosítanunk az eldobott értékrendszerünket, és újra látni kellene az emberi élet értelmét és legvégső célját. A szerző provokálni szeretne bennünket, és szó sincs valamiféle akadémikus nagyszemináriumról, tudományos értekezésről, hanem ez kiáltó hang a pusztában!  Peter Hahne nem konzervatív, nem jobboldali, csak érzékeli korunk szellemi helyzetét, ha így folytatjuk tovább a társadalmi életünket, akkor totális katasztrófába sodródunk, és önmagunk ítéletvégrehajtói leszünk. 

A fürthi iskolakezdésnél minderről közvetlenül nem esett szó, csak éppen közvetetten volt a mondatok között, a hozzászólások mögött, hogy az iskola falai között valami egészen másra is szükség van, mint a napi tanításra a szigorú tanmenet szerint, mert lelki nevelésre van szükség, ami az emberi létezés minősége felé tágíthatja a gyermeki lelkeket, értelmeket, hogy felfedezhessük a választ a régi kérdésre: honnan jöttünk és hová megyünk. 

Gondoljunk imádkozó szeretettel a mi, hazai evangélikus iskoláinkra is, mert azért kaptuk őket Istentől, hogy nagyon fontos küldetést teljesíthessenek be. 

A szerző egyházunk nyugalmazott esperese.