Ilyen Gondevőt biztosan felnőtt talál ki egy olyan gyereknek, aki egyedül van, aki körül nincs senki, akinek elmondhatná a problémáit. A téma nyilván az, mit kezdjen a gyerek a gondjaival, bánatával, pláne, ha sokat van egyedül. Hát, egye meg a gondjait a Gondevő!

Ez a fajta kibeszélés, monológ vajon elég a kisgyerek gondjaira? Elég, ha egyedül társalog egy kis szörnnyel? Most már tényleg ott tartunk, hogy ilyen Gondevő plüssökre van szükség?

Anyák, apák, nagyszülők, gyerekekkel foglalkozók, soha ne dobjunk oda Gondevőt a gyereknek! Legyen idő mindennap a gyerekeinkre. Ha legalább ilyen szörnyen nézünk is ki, még akkor is. A gyerek feltétlenül kötődni vágyik, és nem azt nézi, hogy „frissen mázolva” vagyunk-e, hanem szeretetre, elfogadásra, bizalomra vágyódik. Ha ezt érzi, őszinte lesz hozzánk, és el fogja mondani a gondjait. Ha így tud felnőni, könnyebben eljut oda is – valamikor, valahol, a Lélek által –, hogy ezt is megérti: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5,7)

Forrás: Balog Eszter lelkész Facebook-oldala

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 27–28. számában jelent meg 2020. július 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.