Zalasch Bernadett végzős gimnazista (képünkön) is csupán negyedik éve ismerkedik Jézus tanításaival, mégis a hittant választotta ötödik érettségi tárgynak. Szerinte tévesek azok a közszájon forgó és a különböző közösségi fórumokon olvasható vélemények, melyek azt feltételezik, hogy a hittanérettségire sokkal könnyebben fel lehet készülni, mint mondjuk egy természettudományos tárgyból való vizsgára; úgy gondolja, ugyanolyan komoly tanulásra van hozzá szükség, mint az egyéb humán tárgyak esetében.
A történelem, valamint az angol nyelv iránt is érdeklődő diák lelkesedése azt is feltételezi, hogy a gimnáziumban folyó evangélikus/katolikus hitoktatás nemcsak háttértudást ad az evangéliumról – a biblikus, egyháztörténeti és dogmatikai ismeretek átadásával –, hanem a keresztény spiritualitást is igyekszik hitelesen közvetíteni a fiataloknak.
B. Pintér Márta korábban, gyülekezeti lelkészként maga is tartott hittanórákat állami iskolában. Mostani munkájában azt tartja a legnagyobb lehetőségnek, hogy az említett, hittanos előképzettség nélküli diákok is bekapcsolódhatnak a gimnázium tantárgyakon túli, lelki közösségébe. Jó példa az iskola nyitott szellemiségére, hogy a hétfő reggelente tartott áhítaton együtt kezdi a hetet mind a katolikus, mind pedig az evangélikus diákság.
A lelkész azt is elmondta, hogy vannak kínai, sőt még iráni és vietnami tanulói is, akik szintén megismerkedhetnek ezzel a tőlük sem elidegeníthetetlen értékrenddel. Az iskolalelkész többek közt arra is kitért, hogy a középszinten csak szóbeli vizsgából álló hittanérettségi A és B tételei – tananyagon kívül vagy belül – éppen ezt az elsajátított értékrendet kívánják „számon kérni”. Ami persze nem azt jelenti, hogy az érettségizőknek nincs lehetőségük önálló véleményt alkotni a különböző hitéleti kérdésekről. Hiszen a körülbelül negyven témakörből álló (forrásanyagokat és különböző szituációkat is tartalmazó)tételek fele arról szól, hogy a – Bernadett szerint akár magolással is megtanulható – tantételek miként alkalmazhatók a való életben. De leginkább arról, hogy az adott tanulónak miképpen sikerült elmélyülnie a hittel kapcsolatos témákban, és ami a legfontosabb, az evangéliumi történetekben.
Bernadett kedvenc jézusi tanítása a tékozló fiúról szóló példabeszéd, amelyet lehet elcsépeltnek vagy túl sokszor idézett újszövetségi résznek tartani, mégis örök érvényűen mutat rá az Istenhez való visszatalálás reményére.
2013-ban négy katolikus, illetve négy evangélikus gimnazista érettségizett hittanból, idén pedig – a tavalyi kimaradás után – három katolikus és egy evangélikus hittanos fog vizsgát tenni ebből az elmondottak alapján korántsem „megúszós” tárgyból. Azaz nem csak egy tantárgyból.