A társadalom által elfogadott életrend, életviteli gyakorlat és így az erkölcsi ismeretek rendszeres oktatásra kerülnek, évenként felmenő iskolai osztályok rendszerében. Most az általános iskolák első és ötödik osztályába beiratkozó tanulók jelentkezhetnek saját választásuk szerinti oktatásra. Természetes, hogy mindez befolyásolja az egyéb oktatási intézményekben is az etikaoktatás tartalmi és formai részét is. 

A tapasztalat azt mutatja, hogy a mindenkori erkölcs a fennmaradás, a fenntartás érdekeit szolgálja egy kisebb vagy nagyobb csoport, sőt az egész társadalom számára. Az etika belső lényegének a következtében, megfelelő államrend esetén mindez törvénnyé válik. Mi jelenleg ezen adottságok között élhetünk. A kibontakoztatás, az érvényre juttatás kötelezettsége után most az az erkölcsi kérdés, hogy megtartjuk-e törvényeinket ahelyett, hogy azok elkerülését vélnénk érdemnek. Óriási eredmény, hogy most erről – iskolai rendben – lehet és kötelező tanórán beszélni.

Az új oktatási kormányzat lehetővé teszi, hogy a konszenzusos etika vagy a választott hitéleti ismeretanyag teljes kiterjedésében oktatásra kerüljön. 

Az etikaoktatással kapcsolatban természetes követelmény, hogy az konszenzusos alapon kerüljön előadásra, azaz annak tárgyára-tartalmára nézve teljes legyen az összhang az érintettek között. Tehát köznapi értelmezésünk szerint  arról van szó, hogy mit tart kívánatos magatartásnak – szigorúan az alkotmány szelleme és szövege értelmében – a hallgatóság, az osztály, a konszenzusos etikaoktatást választott szülők, valamint az oktatást végző tanárból kialakult együttes. 

A hit- és erkölcstan ügyében természetesen a beírató szülők által választott egyház szabja meg az oktatás belső felépítését, a mindenkori tanóra tárgyát.

Minket mint civil szervezeteket az a jó szándék vezérel, hogy beleszóljunk e program kialakításába, választott civil forma szerint, tehát javaslat, ajánlás formájában. Külön is hangsúlyozva a tantárgy, a tananyag felépítésére már eddig is elvégzett munka és az abban munkát végző csoportok jelentőségét és érdemét. 

Több esetben az történt, hogy külön testületek, munkaközösségek alakultak az adott rendkívüli lehetőségek érdemi, sőt teljesen új tantárgyi felépítésre, sőt részben a tartalom kialakítására is.

A mindenkori civil társadalomnak, a jelenkori civil szervezeteknek pedig az a dolga és kötelessége, hogy a maguk élettapasztalata és témába vágó szakterületi ismeretei szerint általános javaslatokkal, valamint pontos és tételes ajánlatokkal éljen a célul tűzött eredmények gazdagítására és teljesebbé tételére. Ezen belül foglalják össze, hogy mit látnak célszerűnek tanítani általános és középiskolai szinten az etika  keretei között a környezetvédelem, valamint a teremtésgondozás tárgyköréből, vagy éppen annak etikai következményeiként. 

Mint állampolgárok, megfelelő előterjesztésben  elmondhatják a hittant oktatók részre is, hogy tapasztalatuk szerint mely témák válnak etikai, illetve hitéleti problémává. Így vállalhatják, hogy feltárják a „ne tedd se másnak, se magadnak”elv kifejtését, sőt a „tedd azt, amit magadnak is megkívánsz”elv érvényesítésének szakterületi értelmezését, sőt tanácsolhatják a hallgatóság felkészítését azokra a társadalom egészének a fenntartását szolgáló feladatokra, amelyek már csak az önérdek értelmében vett áldozatvállalással valósíthatók meg.

E tevékenység során nagyon komolyan kell venniük a hitélettel kapcsolatos szociológia nyilvánvaló eredményeit, amely szerint a vallási felfogás, a hit világa befolyásolja az egyéni, a társadalmi magatartást is, és így a környezetvédelem, a teremtés őrzése, védelme és építése ügyét is.

Minden érdekeltnek, így a társadalmi szervezeteknek, a civil szervezeteknek és hitéleti közösségeknek is lehetősége, sőt kötelessége, hogy gyűjtsék össze legjobb lelkiismeretük szerint az egyének, a társadalom és a kozmikus rendszer egésze tartamos fennmaradása, fenntartása érdekében szükségesnek tartott elveket, tanácsokat, a szükségesnek tartott tevékenységi programok alapvető építőköveit, és mindezt adják át  az érdekelt testületeknek, intézményeknek és szerveknek. Eredményeiket adják át a szakterületi, tehát a környezetvédelemért és a teremtésgondozás ügyéért felelős egyházi vezetőknek azzal a kéréssel és ajánlással, hogy megfelelő mérlegelés után építsék be az érintett konszenzusos rendszerű tananyagokba, illetve a már hosszú ideje meglévő hittanprogramokba. Hiszen ma már nem a jólét, hanem a teljes földi lét biztosításáért kell munkálkodni, és a fenntarthatóságot szolgáló Tízparancsolat jelentőségét már nemcsak személyek közötti, hanem társadalmi méretekben is értelmezni kell. Fontos az is, hogy az erkölcsi és hitéleti elvárások szóhasználata és feladatkijelölése minél nagyobb összhangban legyen a valódi szükségletekkel.

Mindezt tegyék legjobb alkotmányos belátásuk alapján, valamint annak az ismeretében, hogy az országgyűlésnek a fenntartható fejlődés témakörében már korábban is kialakított bizottsága megállapította, hogy a környezetvédelem alapvetően erkölcsi kérdés.

Így remélhető, hogy az elméleti-hitéleti eredmények megvalósítása is hatékonyabb lesz.