Luther Márton reformátori tevékenységét és annak 21. századig tartó hatását ugyan mindketten nagyra értékelték, mégis sok kérdésben ellentétes véleményt vallottak a megszólalók.

„A reformáció útmutató a demokratikus szekuláris civil társadalom számára” – méltatta Schilling professzor Luther életművét. „Kevés példa van a világtörténelemben, amikor a cselekvő és a történés ennyire szorosan összefonódnának egymással, mint Luther Márton és a reformáció esetében történt.” Még ma is a változás korát éljük – mondta Schilling. A változás dinamikája már Luther korában is összefonódott az erőszakkal és a szenvedéssel. De egyben a szenvedéstörténet mindig is a szabadság motorja. A Rotterdami Erasmussal ellentétben Luther a szabadságot nagyobbra értékelte, mint a szabadságot és a szabadságért kész volt arra, hogy konfliktusokba bocsátkozzon.

Luther katolikus volt?

És milyen tulajdonságok azok, amelyeket manapság katolikusnak nevezhetünk – tette fel a kérdést Dorothea Sattler, aki a Vesztfáliai Münsteri Wilhelms-Egyetem Katolikus Teológiai Fakultása Ökumenikus Intézetének vezetője. És pozitív eredményre jut e kérdésben: „Luther katolikus volt és az is maradt” – hangsúlyozta majd hozzátette: „katolikuson azonban nem a jelenlegi római-katolikus felekezetet értem.” A katolikus nem felekezeti értelmű, hanem világszerte az összes keresztényt jelenti.

Az előttünk álló reformációi jubileummal kapcsolatban a történész Schilling két dolgot szeretne: Először is a reformáció 500 évvel ezelőtti eseménye jó lenne, ha a mindennapjainkra, a munkánkra és a családunkra is hatással lenne, nem csak a protestánsok számára. Jó lenne, ha mindenki elgondolkodhatna róla.
Másodszor pedig szeretné, ha végre az almafa-romatikának vége lenne. Az új időket Luther nem egy kalapáccsal verte fel a wittenbergi templomkapura. A reformátori hatás egy komplikált dialektikus határtörténet.

Az ökumenének további előrelépéseket kell tennie

A Kirchentag látogatói számos kérdést tettek fel a két előadónak, de a végszót a moderátor, Hans Maier, müncheni államminiszter mondta ki. Szerinte az utóbbi 80 évben az ökumené láthatóbbá vált, mint az előtte eltelt 400 évben. „Bár még nem sikerült, hogy egy egyház legyünk. Először is a felekezeti önértékelést kellene átlépni és ki kellene fejleszteni azt, hogy azokat a kérdésköröket hangsúlyozzuk, amelyek összekötnek. Akkor lehet további előrelépéseket tenni az ökumené terén.”