Nem Gréta kezdte, maximum csak tudatosította…

Műanyagmentes július, klímasztrájk, csomagolásmentes üzletek és fém vizespalackok. A környezettudatosság trendibb, mint valaha. Számos cég ki is használja a piaci rést, gyorsan reagál a növekvő igényekre: sorra jelennek meg a többször használatos fülpiszkálók, komposztálható szivacsok és bambusz fogkefék. A túlburjánzó növekedésből származó problémák felismerése azonban közel ötven éve megtörtént már. Az első tudományos összefoglaló könyv, D. H. Meadows – D.L. Meadows – J. Randers – W. W. Behrens: A növekedés határai 1972-ben jelent meg, és tudományos kutatások és klímakonferenciák sorát indította el, melyek rendre nagyobb eredmények, változások nélkül záródtak. Az egy helyben toporgást jól mutatja, hogy D. Meadows – D. Meadows – J. Randers A növekedés határai – Harminc év múltán című, 2002-ben megjelent kiadványa arra a következtetésre jut, hogy az eredeti kutatáshoz képest nem történtek érdemi változások (a mostani, New York-i klímacsúcs is összességében elégtelen vállalásokkal zárult). Az azóta megjelent kutatások nemkülönben folyamatosan alátámasztják az 1972-ben kiadott jelentésben foglaltakat, sőt úgy tűnik, hogy a folyamatok gyorsabbak, mint amilyennek őket korábban előrejelezték.

Tudományos körökben az sem képezi vita tárgyát, hogy bár a probléma a visszacsatolási mechanizmusok miatt rendkívül komplex (ahogy azt a fenti, 2008-as [!] videó is mutatja), az éghajlatváltozást alapvetően mégis az emberi tevékenység okozza.

Az egyetlen újdonság vele kapcsolatban talán csak annyi, hogy elkezdtünk róla beszélni. Végeláthatatlan sorokat lehet megtölteni a hőhullámok és helyi katasztrófák felsorolásával. S mivel az érezhető negatív hatások miatt elkezdtünk félni, egyfajta látszólagos érdeklődést kezdünk tanúsítani a téma iránt. Úgy tűnik, hogy egyre többen vagyunk a Damaszkuszba vezető úton: megvan a felismerés és a szándék, de azért teljes hátraarcot venni valahogy még sincs kedvünk. Helyette félünk, szorongunk, és idegesen nyomogatjuk a pánikgombot, félmegoldásokat szajkózunk, és egyéni felelősségünket firtatjuk.

A cikk itt folytatódik.