Mielőtt elindulnánk ebbe az irányba, a nem gyakorló keresztyének kedvéért hadd álljon itt először annak a tisztázása, hogy mit is jelent a megtérés. (A többiek bátran ugorják át ezt a bekezdést!) Először a hivatalos formát írom.

A Keresztyén bibliai lexikon ezt íjra róla: „Az a gondolati, hitbeli, valamint ezzel együtt magatartásbeli folyamat, amelynek során az ember Isten iránt engedetlen magatartásával felhagy, és azzal a szándékkal fordul Isten felé, hogy akaratának engedelmeskedjék.”

A szakszerű magyarázat mellett a megtérés szó magyar eredete is segíthet nekünk. Régen úgy fogalmaztak a hétköznapi nyelvben, hogy például „Elmentem dolgozni, aztán megtértem az otthonomba.” (Mi úgy mondanánk már, hogy „Elmentem dolgozni, aztán hazatértem.”) A megtérés tehát a magyar nyelvben eredetileg a visszatérést, az eredetihez való visszaérkezést jelentette. Vagyis keresztyén értelemben Istennek az igazi, eredeti és örökkévaló szeretetéhez való megérkezést és visszaérkezést. Azt, amikor csatangoltunk jobbra és balra, aztán teljes lényünkkel megtapasztaltuk Isten mindent felülmúló szeretetét. Van, amikor mi, keresztyének úgy fogalmazunk, mintha ez egyetlen pillanat lett volna. Azonban ahogyan a fenti hivatalos magyarázatban olvastuk, ez sokkal inkább egy folyamat. Egy hosszú belső út eredménye. (Mint amikor például a földben hosszú ideig pihen, majd növekszik a vetőmag. Egyszer csak kibújik a földből, és látható lesz, de az nem egy pillanat alatt történt.)

A cikk a továbbiakban itt folytatódik.