A „norvég” küldöttség tagjai színes nemzetiségi és szakmai hátteret tudhatnak magukénak: Dirk Hauenschild és Michael Wagner Németországból, míg Nikolas Fehr Kanadából költözött az északi országba. Dag Johan Flattun a herøyi szigetvilágban szolgál, Ola Eide pedig Norvégia második legnagyobb lélekszámú gyülekezetének zenei vezetője. (Egy héttel korábban éppen itt, Ålesundban rendezték meg a norvégiai egyház egyik reformációi ünnepét, amely a teremtésvédelmet helyezte a középpontba. Az alapvetően olajkitermelésre épülő norvég gazdasági rendszerben élők számára különösen sokatmondó ez a téma.)
Egyházzenei szolgálat Norvégiában
Vendégeink gyülekezeti kántorok, de munkakörülményeik nagyban eltérnek a Magyarországon tapasztalhatóktól. A kántor heti munkaideje a felkészülési időt is beleszámítva 37,5 óra. Egy főistentiszteletre hét órát, egy temetésre négy órát számolhat el az egyházzenész – ami jobban érthető, ha tudjuk, hogy a temetőkápolnákban zajló búcsúztatás kötelező eleme a kamarazenélés, amely külön próbát is igényel. A vasárnapi és hétközi istentiszteletek és a kazuális szolgálatok ellátásán felül számos énekkar működik a gyülekezetekben. A tagok átlagéletkora gyakran a hatvan vagy akár a nyolcvan évet is eléri, így vendégeinkre nagy hatást gyakorolt az itt hallott énekkarok fiatalos hangképzése.
Olyan kántori állás is létezik, amelynek a nagy részét, akár nyolcvan százalékát kórusok vezetése teszi ki. Gyakoriak az egyházzenei hangversenyek, helyi fesztiválok, de mint elmondták, ezekre csak a reformációi emlékévben sikerült külön finanszírozást szerezni, többnyire a helyi kántor zenél. A kántor havi egy szabad hétvégéjén a gyülekezet köteles helyettest biztosítani. Az itthoniakhoz képest ideálisnak tűnő munkakörülmények mellett is többen vállalnak másodállást zeneiskolában, vagy vezetnek városi kórust anyagi kiegészítésként.
Tanulmányúton a vendégek
A program résztvevői áttekintették az evangélikus egyházzenészek itthoni szolgálati területeit. Vasárnap Szentendrén vettek részt istentiszteleten, ahol most még a harmónium szólt Asszonyi Flóra és Kövesdi-Ratkay Vilmos Miklós keze alatt, de hamarosan sor kerül a várva várt orgonaszentelésre. A kétnyelvű alkalmon Bence Áron beosztott lelkész hirdette Isten igéjét. Vasárnap este a Bence Gábor vezette Fővárosi Protestáns Kántorátussal szolgáltak együtt vendégeink: a kelenföldi templomban több mint húsz éve minden vasárnap 18 órakor énekelt vespera ezúttal díszes orgonazenével és norvég szerzők műveivel bővült. A magyar–angol nyelvű vesperán Gáncs Tamás igazgató lelkész hirdette az igét, és Fabiny Tamás püspök köszöntötte a gyülekezetet.
Látogatóink Ecsedi Zsuzsanna vezetésével megismerhették a Gálos Miklós tervezte budahegyvidéki orgona hangképét, majd a vadonatúj budavári stílushangszert szólaltatták meg Kormos Gyula orgonaszakértő avatott kalauzolásával. A Deák téri templom orgonáján Finta Gergely tartott emlékezetes bemutatót magyar szerzők műveiből.
Az egyházi oktatás és a zenei képzés helyszínei sem maradhattak ki a programból. A Deák Téri Evangélikus Gimnázium reggeli áhítatát követően Gadóné Kézdy Edit igazgató mutatta be az egyházi oktatási rendszert és az intézmény sajátosságait. Egyházunk fóti kántorképző intézetében egész napos műhelymunka keretében találkoztak a hazai és a norvég kollégák. Kinczler Zsuzsanna, az intézet igazgatótanácsának elnöke bemutatta a kántorképző történetét és a képzési formákat, kiemelve az intézményben folyó lelki munka fontosságát. Bence Gábor, az intézet vezetője szólt a hazai énekkincsről és a liturgikus éneklés alakulásáról.
Gálos Miklós egyházzenész a hazai repertoár központi szerzőit és az elmúlt évtizedek során megjelent evangélikus gyűjtemények anyagát mutatta be élőzenei példákkal. Balás István, a Mandák kórus vezetője a felhangrendszer matematikai modelljeire építő kórusintonációs gyakorlatról tartott izgalmas bemutatót Kardos Pál nyomán – a szemléltetésről a Mandák kórus tagjai gondoskodtak. Michael Wagner a gregorián előadói gyakorlatáról, Dirk Hauenschild Martin Behrmann kórusmunka-elméletéről tartott módszertani bemutatót, Nikolas Fehr Trygve Madsen életművét mutatta be egy friss cédéösszkiadás tükrében, Ola Eide pedig a norvég népi dallamokra épülő orgonarepertoárból adott ízelítőt. (Az elhangzott előadások vázlatai elérhetők az Evangélikus.hu honlapon, cikkünkhöz csatolva.)
A hazai kórusmunka megismerésének jegyében fontos esemény volt a Kamp Salamon vezette Lutheránia énekkar zenekari főpróbáján való részvétel. Az együttes színvonala és a karnagyi munka mély benyomást tett a norvég kollégákra, akik a tanulmányút kiemelkedő zenei és lelki élményeként értékelték a kóruspróbát.
Kölcsönös tapasztalatok
Itthon gyakran idealizáljuk északabbi kollégáink szerencsés munkakörülményeit, de tény, hogy az ottani kántorok egymástól nagy földrajzi távolságokra, szakmai elszigeteltségben végzik a szolgálatukat, így a magyarországi tanulmányút az egymással ritkán találkozó kollégák közti kapcsolatépítésre is lehetőséget adott. Jómagam az egyházkerület képviseletében, egyben gyakorló zenészként vettem részt a program tervezésében és megvalósításában. Újszerű élmény volt az ő szemükkel tekinteni saját helyzetünkre és a számunkra gyakran áthághatatlannak tűnő akadályok mellett rácsodálkozni a pozitívumokra saját itthoni munkánkban.
Kinczler Zsuzsanna: Számomra mindig a találkozás, a szakmabeliekkel való tapasztalatcsere a legfontosabb. Európában a protestáns egyházzenészek helyzete, státusza és sokszor feladatai is nagyon különbözőek. Azonban mindannyian ugyanarról az Úrról és ugyanannak az Úrnak énekelünk, muzsikálunk. Így nagyon fontos az egymásra figyelés, a mások tapasztalatai által való szakmai, lelki és hitéleti fejlődés.
Ola Eide: Az út során a fóti kántorképzőben fiatalok közt végzett munka jelentette a legfontosabb tanulságot. Jó példákat láthattunk az utánpótlás-nevelésre – Norvégiában a Musica Sacra családos egyházzenei hét megszervezésével próbálunk hasonló eredményeket elérni. Az evangélikus zenei együttesek színvonala egészen kiemelkedő. Különösen Bach h-moll miséje volt számomra emlékezetes.
Michael Wagner: A fóti intézet és az ott szolgáló tanárok idealizmusa példamutató. Nagy dolog, hogy fiatalok szolgálnak az egyházzenében, még ha nem kapnak is érte fizetést.
Dag Johan Flattun: A fóti munka mellett a fiatal, növekvő szentendrei gyülekezet megismerése volt emlékezetes számomra. A Deák téri gimnázium reggeli áhítata, az oktatás színvonala és az intézményben folyó zenei munka lenyűgöző.
Bence Gábor: Az az első gondolatom, hogy Kinga milyen alaposan megszervezte ezt a néhány napot nekik (nekünk), s hogy ez valóban egy workshop volt, amelynek során az ember felfrissülhetett a szakmai odaadás terén. Szembesülhettünk azzal, hogy az egyházzenészi-kántori munka milyen sokoldalú, s mennyi képességünket veszi igénybe, s azzal is, hogy érdemes több területen is lépegetni egyet-egyet a szakmában. Jó volt találkozni elkötelezett lutheránus kollégákkal, akik láthatóan hasonló gondokkal küzdenek, mint mi, de kitartanak a küldetésük beteljesítésében.
Nikolas Fehr: Nehéz rangsorolni a rengeteg élményt: a Zeneakadémia bejárása, a budavári új orgona, az Óbudai Danubia Zenekar Kodály-koncertje, a szentendrei istentisztelet és a személyes beszélgetések, a közös vespera élménye és a hétfő reggeli iskolalátogatás egyaránt hozzájárult egy igazán emlékezetes tanulmányút élményéhez.
Dirk Hauenschild: Sokatmondó a kántorképző története, amely ugyanúgy fontos a gyülekezeteknek, ahova kántorok kerülnek ki az intézetből, mint a fiataloknak, akik életre szóló impulzusokat kaphatnak itt. Inspiráló volt a szombati közös workshop a kollégákkal. Hálásak vagyunk az egyházkerület vendégszeretetéért. Isten áldja meg további szolgálatukat!
A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 41-42. számában jelent meg, 2017. október 22-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.