A történelmi egyházak papjaikon keresztül szolgáltattak információkat a forradalom és szabadságharc eseményeiről 1848–49-ben, a papok a szószékről lelkesítették az embereket. Mivel a szabadságharc jeles személyei közül többen – így például Kossuth Lajos, Petőfi Sándor vagy Görgey Artúr is – evangélikus vallásúak voltak, ezért Polgárdi Sándort, a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperesét arra kértük, elevenítse fel a 170 éve történt eseményeket egyháztörténeti vonatkozásokkal.

Az esperes úgy fogalmazott, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nemcsak a szabadság iránti vágyat, a hazafiasságot erősítette, hanem megformálta a szabad vallásgyakorlat lehetőségét is. Az 1781-es türelmi rendelet utáni időszakhoz képest óriási változást hoztak az utolsó rendi országgyűlés (1847–48) által elfogadott törvények. A pesti márciusi események hatására V. Ferdinánd király 1848. április 14-én 31 törvényt szentesített, melyek közül több is tartalmazott az egyházakkal kapcsolatos rendelkezést. Polgárdi Sándor ezek közül hármat emelt ki. A III. törvénycikk értelmében az érsekek, püspökök, prépostok és apátok kinevezése a királyt illeti meg a felelős magyar miniszter ellenjegyzése mellett. A XIII. törvénycikk tartalmazta, hogy a papság önként lemondott a tizedről. A tized megszűnése azonban az alsó papság megélhetését veszélyeztette. Ellátásukra az állam gondoskodást, latinul congruát hozott létre, mely végül nem valósult meg. A XX. törvénycikk a törvényesen bevett – latin, görög, örmény szertartású római katolikus, református, evangélikus, ortodox, unitárius – vallásfelekezetek között tökéletes egyenlőséget és viszonosságot állapított meg. Mint mondta, óriási előrelépés volt, hogy ez a törvény szabályozta a tábori lelkészség kiterjesztését, az iskolalátogatás kölcsönös lehetőségét. A jogi egyenlőségen túl a vagyoni egyenlőséget is előirányozta az egyházi és iskolai költségek állami finanszírozásával, a katolikus egyház birtokállományainak szekularizációjával, állami kisajátításával. Ennek végrehajtása a kirobbanó fegyveres harc miatt szintén megvalósulatlan maradt.

Polgárdi Sándor hangsúlyozta, a szabadságharc idején a protestáns egyházak, így a magyarországi – magyar, német, szlovák ajkú – lutheránusok is egyértelműen a forradalom ügyét támogatták. Az evangélikus egyház mind a négy püspöke kivette részét a mozgósításból. Haubner Máté, a dunántúli egyházkerület főpásztora felhívást intézett egyházkerülete híveihez, hogy vegyenek részt a szabadságharcban. Főleg egyik pásztorlevele miatt Kufstein várába zárták másfél évre, száműzetése után csak 1860-ban térhetett vissza hivatalába.

Az esperes a hadi szerepet vállalt evangélikus lelkipásztorok sorából szintén kiemelt néhányat. Wimmer Gottlieb Ágost nevéhez fűződik a felsőlövői evangélikus elemi iskola, valamint Kossuth Lajos személyes megbízásából a nemzetőrség Vas megyei megszervezése. Klein Károly eperjesi tanár-lelkész a szepesi vadászgerilla-csapat tábori lelkésze volt. Rázga Pál pozsonyi lelkész megalapította a Pozsonyi Nemzeti Egyesületet, illetve Kossuth híres, a Zöldfa vendéglő balkonjáról mondott beszédét ő fordította németre. Részt vett a magyar haderő 1848. október 30-ai vesztes ütközetében Schwechatnál. Pozsony császári megszállása után elfogták és kötél általi halálra ítélték.

Polgárdi Sándor zárásként megjegyezte, szimbolikus jelentőségű volt, hogy 1849. április 14-én az evangélikus Kossuth Lajos a debreceni református nagytemplomban hirdette ki a Függetlenségi nyilatkozatot.