Az evangélikus püspököt Ferenc pápa személyesen is fogadta, majd az audiencia után a csoport részt vett a bazilikában tartott katolikus szertartású misén. Salmi püspök elmondása szerint az áldozásnál a nem katolikus felekezetűek a hagyományos módon, bal vállukra helyezett jobb kezükkel jelezték, hogy nem jogosultak a szentség vételére, a misét celebráló papok azonban ettől függetlenül kiszolgáltatták nekik is.

Salmi püspök így nyilatkozott erről a Kotimaa24-nek: „A magam részéről elfogadtam [a szentséget]”, majd hozzátette, hogy a gesztus „nem volt véletlen”, ugyanúgy, ahogy az sem volt véletlen, hogy tavaly a pápa láthatólag nem ellenezte, hogy egy evangélikus nő katolikus férjével együtt áldozzon. 

Akkoriban a pápa ugyan rámutatott, hogy az oltáriszentség „magyarázata és értelmezései” különböznek a katolikusok és a lutheránusok tanításában, azonban hozzátette azt is: „Az élet nagyobb, mint a magyarázatok és az értelmezések”. Azt tanácsolta az asszonynak, hogy „vigye Isten elé a kérdést, azután pedig haladjon tovább az úton”.

„Mindezek mögött kétségkívül az új Vatikán ökumenikus hozzáállása rejlik” – mondta Salmi a Kotimaa 24-nek. „A pápa nem volt jelen a misén, de kimondott stratégiai célja a szeretet és az egység szolgálata. Vannak teológiai ellenfelei is a Vatikánban, ezért nehéz megítélni, hogy mennyit mondhat, de gyakorlatbeli gesztusokat engedélyezhet.”

Az említett látogatás három nappal azelőtt történt, hogy a 12. században élt és a Finnország térítőjeként tisztelt Uppsalai Szent Henrik ünnepe alkalmából, évente szokásos módon, katolikusokból, ortodoxokból és lutheránusokból álló ökumenikus delegáció érkezett Rómába.

Ez utóbbi ökumenikus küldöttségnek január 18-án tartott beszédében Ferenc pápa mintha utalást tett volna a közös úrvacsora irányában történő lépésekre, amikor ezt mondta: „A párbeszéd ígéretes módon halad afelé, hogy a szentségek szintjén is kölcsönös megértésre juthassunk az Egyház, az Úrvacsora és az Egyházi szolgálat értelmezése tekintetében. A közösen megtett út szilárd alapot teremt az erősödő hitbeli és spirituális közösségnek, a kapcsolatok pedig a kiegyensúlyozott tárgyalások és a testvériesség szellemében fejlődhetnek.”

A katolikus Egyházi törvénykönyv 844. kánonja értelmében az eucharisztiát csakis kegyelmi állapotban lévő (azaz halálos bűnt nem elkövetett) katolikusoknak szabad kiszolgáltatni. Ez alól kivételt képeznek azok a nem katolikus hívők, akik maguk kérik a szentséget és olyan egyházhoz tartoznak, amely a katolikus egyházzal egyező hittételeket vall az oltáriszentségről. Az evangélikusokat hagyományosan nem szokták úgy tekinteni, mint akik Krisztus valóságos eucharisztiabeli jelenlétét illetően ugyanazt vallanák, mint a katolikus egyház.

A vatikánbeli esemény a katolikus–evangélikus viszonyokon túlmutatva jelzi a pápa hajlandóságát arra is, hogy liberálisabban álljon hozzá más csoportok áldoztatásához – például az elváltak és korábbi házasságuk egyházi érvénytelenítése nélkül polgárilag újraházasodottak esetében.

Ferenc pápa többször célzott már arra, hogy változtatni kíván azon a gyakorlaton, amely megtagadja az úrvacsora szentségét az elváltaktól és az újraházasodottaktól, továbbá elismerően beszélt azokról a katolikus teológusokról – mint például Walter Kasper bíborosról –, akik szintén ezt a vonalat támogatják. Döntő kijelentést azonban még nem tett a kérdésben.

Ugyanakkor Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa mély aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az egyházfő hajlandó lenne lehetővé tenni a szentáldozást olyanok számára is, akiknek a meggyőződése vagy viselkedése nincs összhangban a katolikus tanítással.

„Szó sincs arról, hogy az Úristennel kellene beszélnem ahhoz, hogy tudjam, áldozzak-e vagy sem – mondta Sarah bíboros az Aleteia riporterének, Diane Montagnának tavaly novemberben. – Nem, azt kell tudnom, hogy összhangban vagyok-e az Egyház törvényeivel.”

„Nem személyes vágyam, vagy a Jézussal folytatott személyes beszélgetésem határozza meg, hogy áldozhatok-e a katolikus egyházban” – tette hozzá. „Honnan tudhatnám, hogy Isten valóban azt mondja: »Jöjj, és vedd az én Testem.« Nem. Az egyén nem döntheti el, hogy méltó-e a szentségre. Az egyház törvényeit kell követnie, azaz legyen katolikus, legyen kegyelmi állapotban és éljen szabályos házasságban [amennyiben házas].”